2013. augusztus 19., hétfő

Einstein, egy zseni élete és világa (37)


Édesanyjától, aki művészi fokon zongorázott, ugyanekkor egy másik ajándékot is kapott, ami szintén egész életén át elkísérte. Egy hegedűtanár kezdett foglalkozni vele. Eleinte irtózott a hegedűórák és a gyakorlás mechanikus fegyelmétől. De amikor eljutott Mozarthoz, a zene egy csapásra valami varázslatos, emocionális táplálékká változott. „Azt hiszem, a szeretet sokkal jobb tanár, mint a kötelességtudat — mondta egyszer —, legalábbis az én esetemben biztosan.”19

Nemsokára már édesanyja zongorakíséretével játszott Mozart-műveket. „Mozart zenéje olyan tiszta és olyan gyönyörű, hogy szerintem magának a világegyetemnek a szépségét tükrözi vissza” — magyarázta egyszer egy barátjának. Majd hozzátett még egy megjegyzést, amely mind a matematikáról, a fizikáról, mind pedig Mozart zenéjéről vallott nézeteit tükrözte: „Mint minden, ami szép ezen a világon, Mozart zenéje is maga a tiszta egyszerűség.”

Agyő, Világ! (200)