Válaszd ki magad a sorsodat (110)

Minél erősebb a birtoklás és a viszont szeretet utáni vágy, annál erőteljesebben működnek a kiegyenlítő erők. Persze, ha sikerül olyan utat választani, amelyen közelebb kerülünk szeretetünk tárgyához, a történet akár happy-enddel is végződhet. Nagyon egyszerűen felismerhetjük, milyen irányban működnek a kiegyensúlyozó erők egy konkrét szeretet esetében. Ha egy percre sem hagy nyugodni bennünket a vágy, hogy viszontszeressenek, de kezdettől fogva nincs szerencsénk, akkor egyértelműen meg kell változtatnunk a taktikánkat. Ennek az a lényege, hogy a szeretetünkért nem szabad viszonzást várnunk. így lehet közömbösíteni a kiegyenlítő erők rezgését, és rávenni őket arra, hogy a mi céljainknak megfelelően működjenek. Más esetben villámgyorsan elveszítjük az ellenőrzést a helyzet felett, és egy idő múlva lehetetlen lesz bármit megváltoztatni. A végkövetkeztetés így hangzik: ha arra vágyik, hogy viszontszeressék, egyszerűen csak szeretnie kell, anélkül hogy azon igyekezne, hogy a másik viszontszeresse. Ezen a módon először is nem termel többletet, tehát elkerüli annak a valószínűségét, hogy a kiegyensúlyozó erők Ön ellen forduljanak. Másodszor: ha nem törekszik kölcsönösségre, nem is fogalmazódnak meg Önben ellenőrizetlen gondolatok az egyoldalú szeretetről, ami azt jelenti, hogy a kisugárzása sem fogja ilyen életvonalak felé sodorni. Épp ellenkezőleg, ha birtoklási vágy nélkül szeret, a kisugárzása olyan életvonalakkal fog harmonizálni, amelyek a kölcsönös szeretetről szólnak. Mert az igazi, kölcsönös szeretetben nincs is függőségi viszony. Ha pedig a szeretetét már viszonozzák, semmi oka, hogy a birtoklásvágy miatt nyugtalankodjon. Képzelje csak el, mennyivel jobbak az esélyei már csak azáltal is, hogy lemond a birtoklási vágyról! Mert ekkor sikerült megszereznie egy nagyon ritka kincset - a feltétel nélküli szeretetet, amely már önmagában is érdeklődést és szimpátiát kelt. Vagy Önnek talán nem tetszene, ha valaki egyszerűen úgy szeretné, hogy közben nem támaszt elvárásokat? 

A birtoklási vágy másik végletes formája természetesen a féltékenység. A kiegyensúlyozó erők ebben az esetben is kétféle módon működnek. Ha Ön már kapcsolatban áll szeretete tárgyával, az egyik lehetőség, hogy az erők még szorosabbra fűzik ezt a köteléket.

Válaszd ki magad a sorsodat (104)

Függőségi viszonyok 

A feltétel nélküli szeretetten nincs birtoklási vágy, csodálat vagy tisztelet. Más szóval, az ilyen szeretet nem hoz létre függőségi viszonyt a szerető ember és a szeretete tárgya között. Ez az egyszerű képlet megkönnyíti annak meghatározását, hogy hol érnek véget az érzelmek, és hol kezdődik az idealizálás. 

Képzelje el, hogy egy zöldellő, virágokkal teli völgyön megy keresztül. Nézi a csodálatos tájat, belélegzi a friss levegőt, a szíve megtelik boldogsággal és harmóniával. Ez a szeretet. Ezután elkezd virágot szedni. Letöri a szárukat, szétmorzsolja a szirmokat az ujjai között, és nem is jut eszébe, hogy a virágok is élőlények. A virágok pedig lassan elpusztulnak. Ezután eszébe jut, hogy a virágokból parfümöt és kozmetikai szereket lehetne készíteni, vagy egyszerűen el lehet őket adni. Azaz kultusz tárgyává teszi a virágokat. Ez is az idealizálás egy formája, mert függőségi viszonyt alakít ki Ön és az egykori szeretet tárgya között. Nyoma sem maradt annak a szeretetnek, amelyet akkor érzett, amikor egyszerűen élvezte a csodálatos tájat. Látja a különbséget?

Válaszd ki magad a sorsodat (42)

Energiarabló ingák

Gyermekkorunk óta megszoktuk, hogy egy idegen akaratnak rendeljük alá magunkat, teljesítsük a kötelességeinket, szolgáljuk a hazánkat, a családunkat, egy pártot, egy céget, egy eszmét... minden elképzelhető dolgot, és csak utolsósorban a saját érdekeinket. Mindenkiben él, bár különböző mértékben, a kötelesség- és felelősségtudat, valamint a szükségérzet és a bűntudat. így vagy úgy mindenki különféle csoportok és szervezetek szolgálatában áll - legyen ez a család, egy egyesület, intézmény, vállalat, párt, vagy az állam. Ezek a szerkezetek úgy keletkeznek és formálódnak, hogy egy embercsoport elkezd azonos módon gondolkodni és cselekedni. Ezután egyre több ember csatlakozik a csoporthoz, és a szerkezet egyre nagyobbá válik, befolyásra tesz szert, és arra kényszeríti a követőit, hogy meghatározott szabályokat kövessenek. Végül a szerkezetnek sikerül a társadalom széles rétegeit a befolyása alá vonni. 

Az anyagi megvalósulás síkján egy ilyen szerkezet azokból az emberekből áll, akik a csoporton vagy szervezeten belül azonos célokat követnek, valamint konkrét tárgyakból, például épületekből, bútordarabokból és műszaki berendezésekből. De mi áll ezek mögött az energia síkján? Ilyen szerkezet akkor alakul ki, amikor egy embercsoport gondolatai azonos irányultságúak, tehát amikor a gondolati energiáik paraméterei azonosak. Az egyes személyek gondolati energiái egyetlen, egységes áramlattá olvadnak össze. Ebben az esetben az energiák óceánjában létrejön egy önálló, információból és energiából álló szerkezet - egy energetikai inga. Ez a szerkezet lényegében önálló életet él, és a saját törvényeinek veti alá azokat az embereket, akik részt vesznek a kialakulásában.

Válaszd ki magad a sorsodat (37)

A variációmodellből következik, hogy az ember saját maga teremti meg a sorsát. Mégis nagy különbség van aközött, ahogy a mindennapi nyelvhasználatban értelmezik a sorsot, és amit a transz-szörf ért rajta. A különbség az, hogy a transz-szörf elvei szerint az ember maga választja meg a sorsát, és nem kell küzdenie érte. Nem lenne bölcs dolog, ha túl hamar elfogadnánk a variációmodellt, és az sem, ha időnek előtte elutasítanánk. Tegye csak fel magának a kérdést: sikerült elérnie a boldogságot a világgal való harcon keresztül? Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy ugyanebben a szellemben akarja-e folytatni, vagy más módszerrel fog próbálkozni. Az ember az egész életét elpazarolhatja erre a harcra, anélkül hogy bármit is elérne. Nem lenne egyszerűbb elérni, hogy a világ előzékenyen kitárja előttünk az ajtót? Mert a világ pontosan azt a folyamatot vezeti tovább, amelyet Ön a választása révén beindít.

Válaszd ki magad a sorsodat (34)

[...]

A tudás és a felismerések tekintetében is pontosan olyan oldaláról mutatkozik meg előttünk a világ, amilyennek látni akarjuk. Az idealizmus például azt állítja, hogy a világ illúzió, és úgy tűnik, a világ is osztja ezt a nézetet. A materializmus az ellentétét állítja, és a világnak ez ellen sincs kifogása. Az emberek vitatkoznak, megpróbálják kölcsönösen rákényszeríteni a másikra a saját világnézetüket, és a világ szemmel láthatóan mindenkinek igazat ad. Nem csodálatos?! A variációtér hozza létre az úgynevezett illúziókat, és a fizikai megvalósulása jelenti az anyagi világot. Mindig azt kapjuk, amit választunk. 

Aki ismeri az iszlám hit alapelveit, érti, mit jelent ez a mondat: „Az ember sorsa meg van írva a könyvben”. Azt jelenti, hogy az emberi sors előre meg van határozva, és senki sem menekülhet el a sorsa elől. Hasonló kijelentésekkel találkozunk a többi vallásban is. És az ember sorsa valóban előre meg van határozva. A vallások mindössze abban tévednek, hogy a sorsnak csak egyetlen variációját ismerik, pedig végtelenül sok van. Nem tudsz elmenekülni a sorsod elől. Bizonyos értelemben ez is igaz, hiszen egy adott variáció forgatókönyvét nem lehet megváltoztatni. A világgal harcolni, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, nagyon fáradságos és hálátlan feladat. Ám nem is ezt kell tenni - egyszerűen azt a variációt kell választani, amelyik a legjobban tetszik. 

Ez természetesen nagyon szokatlanul hangzik, és érthetően kételyeket ébreszt. De nem is számítottam arra, hogy bárki készségesen elfogadja a variációmodellt. Végső soron én sem hittem benne, amíg meg nem győződtem arról, hogy a transz-szörf valóban működik, mégpedig tökéletesen. Semmi értelme ragaszkodni az egyik vagy a másik modellhez azzal a céllal, hogy elérjük vele az úgynevezett abszolút igazságot. Magának a modellnek semmi jelentősége, csak az eredmény a fontos, amelyet a segítségével elérhetünk. (CES:nna ugye! Mondom én, hogy a Cél a fontos valójában... ;))

[...]

Válaszd ki magad a sorsodat (32)

Az egyszerűség kedvéért abból indulunk ki, hogy a gondolati kisugárzásnak hasonló frekvenciája van, mint a rádióhullámnak. Amikor valamire gondolunk, a gondolati energiánk frekvenciája a variációtér egy bizonyos szektorára hangolódik. Amikor az energia eljut a variációtér adott szektorába, a variáció anyagi formát ölt. Az energiának nagyon összetett a szerkezete, és áthat mindent, ami ebben a világban létezik. Amíg a testben tartózkodik, a gondolatok módosítják, és amikor elhagyja a testet, olyan sajátosságokkal fog rendelkezni, amelyek összhangban állnak ezzel a gondolattal. A rádióadó is ennek az elvnek az alapján működik. Az energia átveszi a gondolat sajátosságait. Tehát amikor az energia kilép a testből, megmarad benne a gondolati kisugárzás, amely így anyagi valósággá változtatja a variációtér megfelelő szektorát. Amikor valami rosszra vagy jóra gondolunk, a variációtérbe küldjük a gondolati energiánkat. A megváltozott energia kapcsolatba lép valamelyik szektorral, és ezen a módon változásokat eredményez az életünkben.

Egy ember életkörülményei nemcsak a konkrét cselekvése hatására alakulnak és változnak, hanem a gondolatai jellege alapján is. Ha ellenségesen tekintünk a világra, a világ is ugyanúgy fordul felénk. Ha valaki állandóan az elégedetlenségét hangoztatja, az idővel egyre több okot fog rá találni. Ha a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat a negatív hozzáállás jellemzi, a világ is a legrosszabb oldalát fogja mutatni. Ez fordítva is igaz: a pozitív hozzáállás hatására az életünk is kedvező irányban fog változni. Az ember azt kapja, amit választ. Ez a valóság, akár tetszik, akár nem. 

Amíg a gondolataink többé-kevésbé egy bizonyos irányban haladnak, ugyanazon az életvonalon maradunk. Amint azonban valamilyen módon megváltozik a valósághoz való hozzáállásunk, a gondolati kisugárzásunk jellemzői is megváltoznak, és a világunk rétegének az anyagi megvalósulása egy másik vonalon fog tovább haladni. Ott aztán más forgatókönyv szerint alakulnak az események, mégpedig a mi kisugárzásunknak megfelelően. Ha valakinek valamilyen okból már nem tetszik a forgatókönyv, elkezd harcolni, hogy megváltoztassa. Ha közben akadályokba ütközik, általában rögtön rosszkedvűvé válik vagy apátiába süllyed, és a gondolati kisugárzása olyan pályára kerül, ahol még nagyobbak az akadályok. Az élet ilyenkor alaposan kizökken a kerékvágásból.

Ez a folyamat látszólag magától zajlik, de valójában a gondolatai révén Ön irányítja az életét a variációtér egy problémás területe felé. Azt hiszi, hogy a tetteivel leküzdheti az akadályokat, de valójában pontosan azt kapja, amit választott. Ha úgy dönt, hogy megküzd az akadályokkal, tömegével fognak megjelenni Ön előtt a gátak. Ha problémákra irányítja a gondolatait, akkor az élete is tele lesz problémákkal. A tetteivel meg akarja változtatni a jelenlegi életvonalán kialakult helyzetet, de nem tudja megváltoztatni a variációtér forgatókönyvét. Csak arra van lehetősége, hogy egy másik forgatókönyvet válasszon. Ha megpróbálja megváltoztatni a forgatókönyv kellemetlen részeit, ezzel arra irányítja a figyelmét, ami nem tetszik Önnek. Ebben az esetben is meg fog valósulni a választása, ugyanis azt kapja, amit nem akar.

Egy adott életvonalon belül nem lehet megváltoztatni dolgokat. Ha ellátogat egy képtárba, ott sem rendezheti át a képeket tetszése szerint, és nem zárhatja be a kiállítást, hiszen nem Ön a tulajdonos. Abban azonban senki sem gátolja meg, hogy átmenjen a kiállítás egy másik termébe, és olyan képeket nézegessen, amelyek jobban tetszenek Önnek. Természetesen nem lehet egyszerűen varázsütésre átlépni egy másik életvonalra, ahol minden az elképzeléseink szerint alakul. Nem minden gondolat valósul meg, és nem minden vágy teljesül. Nem a gondolatok tartalmáról van szó, hanem sokkal inkább a jellegükről. Egy álom vagy vágy még nem választás. Minden álom szertefoszlik. Eleget kell tenni bizonyos feltételeknek...
[...]

Válaszd ki magad a sorsodat (17)

A parkőr rejtvénye

A sors fogalmát többféle módon lehet értelmezni. Az egyik lehetőség, hogy a sorsot valami előre megadott, meghatározott dolognak tekintjük. Bármit teszel is, nem menekülhetsz a sorsod elől. Ez a felfogás egyrészt a természetéből adódó reménytelenség miatt meglehetősen nyomasztó; hiszen ha egy embernek eleve rossz sors jutott osztályrészül, eszerint semmi reménye arra, hogy jobb helyzetbe kerüljön. Másrészt azonban mindig vannak emberek, akik számára igen kényelmes ez a szemléletmód: hiszen valójában nagyon megnyugtató, ha a jövő többé-kevésbé megbízható és előre látható, tehát nem kell állandóan rettegni a bizonytalan holnaptól.

Ez a felfogás azonban, amely a sors végzetszerű elkerülhetetlenségére épül, a tehetetlenség érzését váltja ki belőlünk, és belső ellenállást kelt. Akinek az életét nem kíséri siker, panaszkodik a sorsára: miért ilyen igazságtalan az élet? Az egyik ember bőségben él, a másik állandóan szükséget szenved. Az egyiknek minden az ölébe hullik, a másik félholtra dolgozza magát, mégsem jut sem¬mire. Az egyiket a természet megajándékozza szépséggel, okossággal vagy erővel, a másikra pedig valamiféle úgynevezett bűnök miatt egész életére rányomják a másodrendűség bélyegét. Miért vannak ekkora egyenlőtlenségek? Miért állít az élet a maga sok¬színűségével bizonyos emberek elé ennyi korlátot?

Milyen hibát követtek el azok, akik kevésbé szerencsések? A hátrányos helyzetűek, miután elveszítették a reményüket, esetleg haragszanak a sorsra, és megpróbálják megtalálni a magyarázatot. A legkülönbözőbb elméletekkel találkoznak, amelyek a karmára és az előző életekben elkövetett bűnökre hivatkoznak. Próbáljuk csak elképzelni: Istennek nincs is más dolga, mint az engedetlen gyermekeit fegyelmezni, de a mindenhatónak épp ebben az esetben nem áll rendelkezésére hatékony nevelési módszer. Ahelyett, hogy a mostani életünkben büntetne meg bennünket a vétkeinkért, valamilyen érthetetlen okból a következő életekre halasztja a bűnhődést. Mi értelme van valakit akkor megbüntetni, amikor már nem is emlékszik vissza arra, amit egykor tett?

[...]

Napjainkban csak úgy nyüzsögnek körülöttünk a „megvilágosodottak”, akik egyetemes szeretetre és megbocsátásra szólítanak fel. Természetesen megtehetjük, hogy ilyen illúziókkal ringatjuk álomba magunkat, mintha a homokba dugnánk a fejünket, hogy így meneküljünk el a rideg valóság elől. Elképzelhető, hogy ezzel könnyebb lesz az élet, ám az ember a lelke mélyén nemigen érti, miért kell arra kényszerítenie magát, hogy megbocsásson annak, akit gyűlöl, és szeresse azokat, akik közömbösek a számára. Mi hasznunk lenne belőle? Az így kikényszerített boldogság mindig mesterkélt marad.

Válaszd ki magad a sorsodat (14)

Ezt a könyvet az egyik legjobb barátom ajánlására kezdtem olvasni. Megmondom a frankót: amikor megvettem a könyvet (még tavaly), a borítót látva meglehetős ellenállás volt bennem az olvasása iránt. Elkezdtem ugyan, de hamar letettem, mondván: ez zagyvaság. (Éppúgy, mint sok-sok évvel ezelőtt az Agykontroll című könyvet.) Aztán idén újra nekifogtam és hirtelen vagy 50 oldalt egy szuszra elolvastam. Megdöbbentett a benne rejlő igazság, s bár fura a Sorshoz, mint témához való megközelítési módja, mégis, az olvasottak most már elragadtak. Felismerések és "AHA" élmények sokasága ért, s most már alig várom, hogy megint piros lámpához érjek, vagy éppen valakire várnom kelljen az autóban - ugyanis ezt a könyvet a kocsiban tartom.

Azt válaszoltam az elcsépelt szavakra, hogy nem mindenki születik gazdagnak, és az ember nem választhatja meg saját maga a sorsát. Az őr, mintha meg sem hallotta volna, amit mondok, így folytatta: „Mindenkinek lehetősége van tetszése szerinti sorsot választani. Egyetlen tekintetben vagyunk szabadok, és ez a választás szabadsága. Mindenki azt választja, amit akar.”

Ez a kijelentés alapjaiban rengette meg a világról alkotott elképzeléseimet, és ismét csak ellentmondtam az öregnek. Ő azonban oda sem figyelt, és így válaszolt: „Ostobaság! Neked is jogod van választani, csak épp nem élsz vele. Fogalmad sincs róla, mint jelent a választás.” Ekkora bolondságot, gondoltam. Hogyan választhatnám azt, amit akarok? Talán mindent szabad a világban? Ekkor felismertem, hogy mindez álom. Meghökkentem, mert fogalmam sem volt, hogyan viselkedjek ebben a helyzetben.