Szeretetkönyv

Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a "tökéletlen" szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé. Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is. És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. A szerelem "egyfülű kosarát" rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. 

A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás. 

Rossz üzlet - ráfizetéses. 

Mégis belemegyünk néha. 

Mert amit nyerünk vele, az - akármilyen szenvedéssel jár - mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja is.

Ezért van ez, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem "beleesik" - akarata ellenére. 

Tanmese a végtelenről

Két kis magzat beszélget az anya hasában.

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is hogy nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. Mondok én valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most is túlságosan rövid.

- De, de! Valami biztosan lesz! Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- Figyelj! Onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér.

- Én nem tudom pontosan, hogy milyen lesz, amikor megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd segít nekünk.

- A mamát??? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt, körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nem is létezik.

- De! Néha, amikor csendben vagyunk, hallani lehet, ahogy énekel és azt is érezni, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...

Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz (27)

Amikor azt állítom, hogy a házasságok hetven százalékának biztosan nem kellett volna válással végződnie; amikor azt mondom, hogy mindegy, kivel él, végül úgyis mindig önmagával találkozik, akkor ezzel a talán provokáló kijelentéssel arra szeretném késztetni Önt, hogy másképp tekintsen a házasságára, mint eddig. A házasság nem selyempapírba csomagolt románc; a házasság valódi értelme mindig az, hogy egyensúlyt teremtsen a két ember belső konfliktusai között. Éppen ezért a házasság gyógyulást hozó szentély, és a valódi, adni képes szeretet felfedezésének a helye. A hétköznapok filozófusai azt állítják, hogy az élet iskola. Ha ez így van, akkor a bensőséges kapcsolat és a házasság egyfajta elitegyetem. Itt várnak ránk a legnehezebb vizsgák, itt tanulhatjuk a legtöbbet, itt fejlődhetünk a leginkább - de emellett itt is kaphatjuk a legtöbbet...

Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz (23)

Nagyon sok idő eltel úgy, hogy érdemben nem olvastam. Most is feszítettek a napjaim, rövidek az éjszakák. Olvasni viszont muszáj, nem mehet le nap úgy, hogy legalább pár oldalt nem olvas az ember, ha másként nem, hát gyertyafénynél. Nos, gyertyára szerencsére nincs szükség, időre volna inkább..

Kezembe került - ajánlással - könyv első sorai már megnyerőek voltak. Szóval, most ezt fogom olvasni, ahogy sikerül időt szánni rá.

Első postként, nézzük meg, Kinek szól ez a könyv?

---

Ez a könyv olyan embereknek szól, akik tartós, de örömtelen kapcsolatban élnek. Akik válás előtt állnak, vagy szerelmi háromszögben élnek. Akik félrelépnek, akiket megcsalnak, akik szinte kényszeresen váltogatják a párjukat, vagy akiket újra és újra elhagynak. Akik keresik a gyógyírt a kapcsolatukra, de talán nem mernek rálépni a kapcsolat-terápia útjára, vagy még nem találták meg a számukra legmegfelelőbb terápiaformát. Akik esetleg már nagyon hosszú, szenvedéssel teli utat tettek meg. 

Ön talán józan, gyakorlatias ember, és a házassága egyfajta megszokott rutin. Talán már beletörődött, és feladta a reményt, hogy egyszer ismét közel kerülnek egymáshoz a párjával. Talán úgy érzi, hogy valami a lelke mélyén mégis harcolni akar ezért a régi, elhalványodott szerelemért. Vagy talán kétségbeesett, mert titokban szeretője van, és állandóan fél, vagy bűntudat mardossa a párjával és a gyermekeivel szemben. 

Talán már elgondolkodott a váláson, de fél kimondani az igazságot; retteg a vallomástól, mert akkor az esetleg talán elköltözik, vagy éppen Önnek mutat ajtót. Bármilyen probléma merül fel - tapasztalataim szerint alapvetően kétféle módon lehet viszonyulni egy örömtelen, üres kapcsolathoz. Az egyik, hogy a kapcsolat annyira nagy súllyal nehezedik ránk, hogy a menekülés jelenti az egyetlen megoldást. A másik, hogy azonnal elfojtunk magunkban minden érzést, amely a kapcsolat zavarára utalna, és úgy viselkedünk, mint a három majom: nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk. Először is gondolja végig, hogy magára ismer-e az egyik csoportban, és ha igen, melyikben

Válaszd ki magad a sorsodat (210)

Elengedés

Mindenki maga határozza meg a boldogság-szintjét. A legtöbb ember túlságosan magasra helyezi ennek a mércének a minimumát, ezért érzi magát boldogtalannak. Nem akarok senkit felszólítani, hogy elégedjen meg annyival, amennyije van. A transz-szörf-ben nincs helye annak a kétséges elvnek, miszerint „Ha boldog akarsz lenni, légy egyszerűen boldog”. El kell fogadnunk az élet kínálta játékszert, de erről később még beszélni fogunk. Most azzal foglalkozunk, hogyan kerülhetjük el a kellemetlenségeket, és hogyan lehet kevesebb problémánk.

[...]

Sok esetben célszerűbb és hatékonyabb, ha engedünk, mint ha makacsul ragaszkodunk az álláspontunkhoz. Az önigazolásra való törekvés oda vezet, hogy az ember szokásává válik önmaga fontosságának a bizonygatása. Ebből alakul ki az a minden emberi kapcsolatra nagyon káros hajlam, hogy mindenki mindenáron be akarja bizonyítani a saját igazát. Ez a törekvés többletpotenciál kialakulásához vezet, és ellentmond más emberek érdekeinek. Sokszor előfordul, hogy valaki olyan helyzetekben is be akarja bizonyítani a saját igazát, amikor egyáltalán nem is az érdekei megvédéséről van szó.

Válaszd ki magad a sorsodat (202)

Útmutató jelek

Amint már mondtuk, az előjeleket nagyon nehéz értelmezni. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy az esemény, ami magára vonja a figyelmünket, valóban előjel-e. A legjobb, ha odafigyelünk és érzékeljük, hogy a világ közölni akar velünk valamit. Bennünket ugyanis mindenekelőtt a közeli, homokos tengerpartok és az örvények érdekelnek. Sokszor előfordul, hogy az ember szeretne jelzést kapni a jövőben várható eseményekről. A kérdést legtöbbször meg lehet fogalmazni úgy, hogy a válasz igen vagy nem legyen. Például: Sikerül, vagy nem? Meg tudom oldani, vagy nem? Jó lesz, vagy nem? Veszélyes, vagy nem? Az előjelek értelmezését le kell szűkíteni, és arra kell összpontosítani, hogy „igen” vagy „nem” lesz-e a válasz. És még ekkor sem bízhatunk meg teljes mértékben az értelmezésünk helyességében. 

Az előjelek mindig megmutatnak valamennyit a bekövetkező esemény jellegéből. Ha kellemetlen érzéseket keltenek, például félelmet, bizalmatlanságot, nyugtalanságot vagy idegességet, negatív változásra számíthatunk. Ha az érzések többértelműek vagy vegyesek, nem célszerű az előjel értelmezésével próbálkozni. Ilyenkor alapvetően bizonytalan minden következtetés. Semmi esetre se nyugtalankodjunk, és ne tulajdonítsunk túlságosan nagy fontosságot az ilyen előjelnek. De ha úgy érezzük, hogy egy jel tényleg üzenetet hordoz, semmiképp se hagyjuk figyelmen kívül. Talán arra figyelmeztet, hogy óvatosabbnak kell lennünk, változtatnunk kell a viselkedésünkön, vagy valamit más módon kell megoldanunk.

Válaszd ki magad a sorsodat (184)

Tudás a semmiből

A tudat és a tudatalatti működési mechanizmusában sok a bizonytalanság és az ellentmondás. Meg sem kíséreljük megoldani az ezzel kapcsolatos rejtélyeket és problémákat, hanem csak bizonyos jellemzőivel foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért mindent, ami a tudattal függ össze, értelemnek fogunk nevezni, és mindent, ami a tudatalattival kapcsolatos, léleknek. Ha az értelem mindent megértene, amit a lélek közölni akar vele, az emberiség már régóta közvetlenül is hozzáférhetne az információmező adataihoz. Nagyon nehéz elképzelni, milyen rendkívüli szintet ért volna el civilizációnk. Ám az értelem nemcsak nem tud odafigyelni, de nem is akar. Az ember figyelme folytonosan vagy a külvilág tárgyaira irányul, vagy a belső gondolataival, érzéseivel van elfoglalva. Szinte sohasem szakad meg a belső monológ, amelyet az értelem tart az ellenőrzése alatt. Az értelem pedig nem érzékeli a lélek finom jeleit, és a hatalma tudatában mindig csak a saját szempontjából fontos tartalmakat hangsúlyozza. Amikor az értelem „gondolkodik”, kategóriákkal dolgozik, amelyekhez hozzárendeli a megvalósult szektorokban található, látható dolgok tulajdonságait. Tehát az értelem kialakult fogalmakban és el-nevezésekben gondolkozik: jelképekben, szavakban, fogalmakban, szabályokban, stb. Igyekszik minden információt beletuszkolni a megfelelő címkével ellátott fiókba. Mindennek, ami csak létezik a világban, van megnevezése és jellemzése: az ég kék, a víz cseppfolyós, a madarak repülnek, a tigris veszélyes, télen hideg van stb. Amikor a tudat érzékel egy információt egy még meg nem valósult szektorból, először értelmezhetetlen tudásként sorolja be. Ha aztán sikerül új megnevezést találni erre az információra, és meg lehet magyarázni a megszokott kategóriák keretében, ezt nevezzük felfedezésnek

[...]

Amióta az értelem elkezdett elvont kategóriákban gondolkodni, a lélekhez fűződő kapcsolata fokozatosan elcsökevényesedett. A lélek nem ismeri ezeket a kategóriákat. Nem gondolkozik és nem beszél, hanem tud és érez, ám nem képes szavakkal vagy jelképekkel kifejezni, amit tud. Ezért nem is tudja megértetni magát a lélekkel. Tegyük fel, hogy a lélek egy még meg nem valósult szektorra hangolódott, és megtapasztalt valamit, ami még nem létezik az anyagi világban. Hogyan közvetítse ezt az információt az értelemnek?
Emellett az értelem folytonosan a számára lényeges dolgokkal van elfoglalva. Meg van győződve róla, hogy mindenre van logikus magyarázat, és szakadatlanul figyeli az információáramlást. A lélektől csak sötét jelek érkeznek, amelyet az értelem a kategóriái alapján nem tud értelmezni.

Válaszd ki magad a sorsodat (180)

Információmező

A variációtér információmező vagy energetikai mátrix - más szóval, a sablonja mindannak, ami lehet, és amilyennek lennie kell. Amikor egy energiasugár, amely a mátrix egy bizonyos szektorára hangolódott, „megvilágítja” ezt, az adott sablon anyagi formában is megnyilvánul. Felmerül a kérdés: hogyan használhatjuk fel ezeket az információkat már akkor is, amikor még nem jelentek meg fizikai formában? Azt mondhatjuk, hogy mindenki a nap minden percében ezzel próbálkozik. A tudatunk nem képes értelmezni a variációtérben található információkat, a tudatalattink azonban kapcsolatban áll ezzel az információmezővel. Pontosan ezen az úton jönnek létre a sejtések, intuíciók és jóslatok, így születnek meg a felfedezések és a művészi alkotások. Az információk kétféle úton juthatnak el a tudatba: vagy a fizikai világ közvetítése révén, amelynek a külső „adatait” az emberi elme értelmezi, vagy a tudatalattiból, az intuíció síkjáról. Az információmezőben tárolt adatok, általánosságban megfogalmazva, az igazságot tartalmazzák, annak legtisztább formájában - más szóval, ezek objektív információk, mentesek minden szubjektív értelmezéstől. Miközben az értelem megszűri az igazságot, értelmezi az információt, és így alakul ki a tudás. Minden élőlény a saját értelmezése szűrőjén keresztül érzékeli az igazságot: egy tyúk teljesen másként látja a világot, mint az ember. Maguk az emberek is a legkülönbözőbb módon láthatják és értelmezhetik ugyanazt a dolgot. Ezért a tudás az igazságnak bizonyos mértékben eltorzított formája.

Válaszd ki magad a sorsodat (173)

Szegénység

A gazdagság felé vezető út másik akadálya az irigység. Irigynek lenni azt jelenti, hogy sajnáljuk, ha másnak van valamije. Ebben az érzésben nincs semmi konstruktív, viszont komoly mennyiségű negatív energiát tartalmaz. Az emberi lélek a következőképpen működik: ha irigylek valakit valamiért, amit én magam is szeretnék, a lélek minden erejével azon igyekezik, hogy csökkentse az adott dolog értékét. Az irigység logikája tehát így néz ki: „Irigylem őt, mert van neki valamije. Nekem nincs, és aligha fogom valaha is megszerezni. Rosszabb lennék talán, mint ő? A, dehogy - az, amije van, nem is olyan fontos, nekem nincs rá szükségem.”

Válaszd ki magad a sorsodat (123)

Birtokolni vagy nem birtokolni? 

Az erős birtoklási vágynál még egy szempontot figyelembe kell venni. Sokan úgy vélik, hogy mindent el lehet érni, ha az ember nagyon erősen vágyik rá. Azt hihetjük, hogy az erős vágy olyan életvonalra visz bennünket, ahol valóra válik a vágy. Ez azonban nem így van. Ha a vágy függőséggé válik, egyfajta lelki zavarrá vagy hisztérikus igyekezetté alakul, mert mindenáron meg akarjuk kapni a vágyott dolgot, a lélek sem képes hinni a vágy valóra válásában, és rendszertelen, változó hullámhosszú kisugárzást bocsát ki. Aki nem tudja ezt, még nagyobb erőbedobással igyekezik, hogy saját magát is meggyőzze, ezzel pedig tovább halmozódik a többletpotenciál. Ha „életfeladatról” van szó, fennáll a veszély, hogy az ember az egész életét erre pazarolja. Ilyen esetben egyetlen dolgot lehet tenni: csökkentenünk kell a cél jelentőségét. Próbáljunk úgy közeledni a dologhoz, mintha csak a sarokra mennénk le újságot venni.

Válaszd ki magad a sorsodat (118)

Amint látjuk, mindezek a kísérletek hiábavalók. Semmi értelme küzdeni a kisebbrendűségi komplexusunkkal. A következmények elkerülésének egyetlen lehetősége, hogy megpróbáljuk kiiktatni a komplexust. Ezt kijelenteni könnyű, de megtenni már nehezebb. Annak sincs értelme, hogy bebeszéljük magunknak: pompásan érezzük magunkat. Az ilyen önáltatás sem működik. Itt nagyon hasznos lehet a fényképek módszere, amelyre később még vissza fogunk térni. Ebben az összefüggésben elég annyit leszögezni, hogy a saját negatív tulajdonságaink miatti aggodalom és a mások jó tulajdonságaival való összehasonlítgatás bizonyos értelemben ugyan¬olyan következményekkel jár, mint az a vágy, hogy bebizonyítsuk a világnak a felsőbbrendűségünket. Az eredmény minden esetben épp az ellentéte lesz annak, mint ami a célunk volt. Ne képzeljük, hogy az emberek pontosan ugyanúgy értékelik a negatív tulajdonságainkat, mint mi magunk. Valójában mindenki csak saját magával van elfoglalva, és ezért nyugodtan letehetjük a vállunkról az önvád súlyos terhét. A többletpotenciál el fog tűnni, megszűnik a kiegyensúlyozó erők működése, nem nehezítik tovább a helyzetünket, és a szabaddá vált energiát a valóban értékes minőségek fejlesztésére használhatjuk fel.

Válaszd ki magad a sorsodat (116)

Felsőbbség és kisebbrendűség

Most azt gondolhatja az olvasó, hogy az összehasonlításra felhasznált energia szóra sem érdemes. Valójában azonban több mint elégséges ahhoz, hogy jelentős mennyiségű többletpotenciált termeljen. A főszerepet itt is a motiváció játssza. Akit az a vágy hajt, hogy tényleges pozitív tulajdonságokat fejlesszen ki, biztosan előbbre fog jutni. Aki azonban a vélt vagy valós előnyeivel kérkedik, egy helyben jár, és egyensúlyzavart teremt az energetikai térben. A világot elvakítja a „hatalmi jelvényeivel”, és ezzel szinte meghívót küld a kiegyensúlyozó erőknek. Nekik pedig nincs sok választásuk: vagy élettel töltik el a környezet elhalványult színeit, vagy csökkentik a kérkedő fontosságát. Az első változat természetesen nagyon fáradságos, így aztán vélhetően a másodikat fogják választani. Az egyensúlyra törekvő erőknek számtalan módszerük van ennek a végrehajtására. Nincs szükségük arra, hogy erőszakkal elvegyék a trónkövetelő hatalmi jelvényeit: épp elég, ha súlyos kellemetlenségeket okoznak neki, hogy ezzel megtörjék a gőgjét.

Válaszd ki magad a sorsodat (110)

Minél erősebb a birtoklás és a viszont szeretet utáni vágy, annál erőteljesebben működnek a kiegyenlítő erők. Persze, ha sikerül olyan utat választani, amelyen közelebb kerülünk szeretetünk tárgyához, a történet akár happy-enddel is végződhet. Nagyon egyszerűen felismerhetjük, milyen irányban működnek a kiegyensúlyozó erők egy konkrét szeretet esetében. Ha egy percre sem hagy nyugodni bennünket a vágy, hogy viszontszeressenek, de kezdettől fogva nincs szerencsénk, akkor egyértelműen meg kell változtatnunk a taktikánkat. Ennek az a lényege, hogy a szeretetünkért nem szabad viszonzást várnunk. így lehet közömbösíteni a kiegyenlítő erők rezgését, és rávenni őket arra, hogy a mi céljainknak megfelelően működjenek. Más esetben villámgyorsan elveszítjük az ellenőrzést a helyzet felett, és egy idő múlva lehetetlen lesz bármit megváltoztatni. A végkövetkeztetés így hangzik: ha arra vágyik, hogy viszontszeressék, egyszerűen csak szeretnie kell, anélkül hogy azon igyekezne, hogy a másik viszontszeresse. Ezen a módon először is nem termel többletet, tehát elkerüli annak a valószínűségét, hogy a kiegyensúlyozó erők Ön ellen forduljanak. Másodszor: ha nem törekszik kölcsönösségre, nem is fogalmazódnak meg Önben ellenőrizetlen gondolatok az egyoldalú szeretetről, ami azt jelenti, hogy a kisugárzása sem fogja ilyen életvonalak felé sodorni. Épp ellenkezőleg, ha birtoklási vágy nélkül szeret, a kisugárzása olyan életvonalakkal fog harmonizálni, amelyek a kölcsönös szeretetről szólnak. Mert az igazi, kölcsönös szeretetben nincs is függőségi viszony. Ha pedig a szeretetét már viszonozzák, semmi oka, hogy a birtoklásvágy miatt nyugtalankodjon. Képzelje csak el, mennyivel jobbak az esélyei már csak azáltal is, hogy lemond a birtoklási vágyról! Mert ekkor sikerült megszereznie egy nagyon ritka kincset - a feltétel nélküli szeretetet, amely már önmagában is érdeklődést és szimpátiát kelt. Vagy Önnek talán nem tetszene, ha valaki egyszerűen úgy szeretné, hogy közben nem támaszt elvárásokat? 

A birtoklási vágy másik végletes formája természetesen a féltékenység. A kiegyensúlyozó erők ebben az esetben is kétféle módon működnek. Ha Ön már kapcsolatban áll szeretete tárgyával, az egyik lehetőség, hogy az erők még szorosabbra fűzik ezt a köteléket.

Válaszd ki magad a sorsodat (104)

Függőségi viszonyok 

A feltétel nélküli szeretetten nincs birtoklási vágy, csodálat vagy tisztelet. Más szóval, az ilyen szeretet nem hoz létre függőségi viszonyt a szerető ember és a szeretete tárgya között. Ez az egyszerű képlet megkönnyíti annak meghatározását, hogy hol érnek véget az érzelmek, és hol kezdődik az idealizálás. 

Képzelje el, hogy egy zöldellő, virágokkal teli völgyön megy keresztül. Nézi a csodálatos tájat, belélegzi a friss levegőt, a szíve megtelik boldogsággal és harmóniával. Ez a szeretet. Ezután elkezd virágot szedni. Letöri a szárukat, szétmorzsolja a szirmokat az ujjai között, és nem is jut eszébe, hogy a virágok is élőlények. A virágok pedig lassan elpusztulnak. Ezután eszébe jut, hogy a virágokból parfümöt és kozmetikai szereket lehetne készíteni, vagy egyszerűen el lehet őket adni. Azaz kultusz tárgyává teszi a virágokat. Ez is az idealizálás egy formája, mert függőségi viszonyt alakít ki Ön és az egykori szeretet tárgya között. Nyoma sem maradt annak a szeretetnek, amelyet akkor érzett, amikor egyszerűen élvezte a csodálatos tájat. Látja a különbséget?

Válaszd ki magad a sorsodat (42)

Energiarabló ingák

Gyermekkorunk óta megszoktuk, hogy egy idegen akaratnak rendeljük alá magunkat, teljesítsük a kötelességeinket, szolgáljuk a hazánkat, a családunkat, egy pártot, egy céget, egy eszmét... minden elképzelhető dolgot, és csak utolsósorban a saját érdekeinket. Mindenkiben él, bár különböző mértékben, a kötelesség- és felelősségtudat, valamint a szükségérzet és a bűntudat. így vagy úgy mindenki különféle csoportok és szervezetek szolgálatában áll - legyen ez a család, egy egyesület, intézmény, vállalat, párt, vagy az állam. Ezek a szerkezetek úgy keletkeznek és formálódnak, hogy egy embercsoport elkezd azonos módon gondolkodni és cselekedni. Ezután egyre több ember csatlakozik a csoporthoz, és a szerkezet egyre nagyobbá válik, befolyásra tesz szert, és arra kényszeríti a követőit, hogy meghatározott szabályokat kövessenek. Végül a szerkezetnek sikerül a társadalom széles rétegeit a befolyása alá vonni. 

Az anyagi megvalósulás síkján egy ilyen szerkezet azokból az emberekből áll, akik a csoporton vagy szervezeten belül azonos célokat követnek, valamint konkrét tárgyakból, például épületekből, bútordarabokból és műszaki berendezésekből. De mi áll ezek mögött az energia síkján? Ilyen szerkezet akkor alakul ki, amikor egy embercsoport gondolatai azonos irányultságúak, tehát amikor a gondolati energiáik paraméterei azonosak. Az egyes személyek gondolati energiái egyetlen, egységes áramlattá olvadnak össze. Ebben az esetben az energiák óceánjában létrejön egy önálló, információból és energiából álló szerkezet - egy energetikai inga. Ez a szerkezet lényegében önálló életet él, és a saját törvényeinek veti alá azokat az embereket, akik részt vesznek a kialakulásában.

Válaszd ki magad a sorsodat (37)

A variációmodellből következik, hogy az ember saját maga teremti meg a sorsát. Mégis nagy különbség van aközött, ahogy a mindennapi nyelvhasználatban értelmezik a sorsot, és amit a transz-szörf ért rajta. A különbség az, hogy a transz-szörf elvei szerint az ember maga választja meg a sorsát, és nem kell küzdenie érte. Nem lenne bölcs dolog, ha túl hamar elfogadnánk a variációmodellt, és az sem, ha időnek előtte elutasítanánk. Tegye csak fel magának a kérdést: sikerült elérnie a boldogságot a világgal való harcon keresztül? Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy ugyanebben a szellemben akarja-e folytatni, vagy más módszerrel fog próbálkozni. Az ember az egész életét elpazarolhatja erre a harcra, anélkül hogy bármit is elérne. Nem lenne egyszerűbb elérni, hogy a világ előzékenyen kitárja előttünk az ajtót? Mert a világ pontosan azt a folyamatot vezeti tovább, amelyet Ön a választása révén beindít.

Válaszd ki magad a sorsodat (34)

[...]

A tudás és a felismerések tekintetében is pontosan olyan oldaláról mutatkozik meg előttünk a világ, amilyennek látni akarjuk. Az idealizmus például azt állítja, hogy a világ illúzió, és úgy tűnik, a világ is osztja ezt a nézetet. A materializmus az ellentétét állítja, és a világnak ez ellen sincs kifogása. Az emberek vitatkoznak, megpróbálják kölcsönösen rákényszeríteni a másikra a saját világnézetüket, és a világ szemmel láthatóan mindenkinek igazat ad. Nem csodálatos?! A variációtér hozza létre az úgynevezett illúziókat, és a fizikai megvalósulása jelenti az anyagi világot. Mindig azt kapjuk, amit választunk. 

Aki ismeri az iszlám hit alapelveit, érti, mit jelent ez a mondat: „Az ember sorsa meg van írva a könyvben”. Azt jelenti, hogy az emberi sors előre meg van határozva, és senki sem menekülhet el a sorsa elől. Hasonló kijelentésekkel találkozunk a többi vallásban is. És az ember sorsa valóban előre meg van határozva. A vallások mindössze abban tévednek, hogy a sorsnak csak egyetlen variációját ismerik, pedig végtelenül sok van. Nem tudsz elmenekülni a sorsod elől. Bizonyos értelemben ez is igaz, hiszen egy adott variáció forgatókönyvét nem lehet megváltoztatni. A világgal harcolni, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, nagyon fáradságos és hálátlan feladat. Ám nem is ezt kell tenni - egyszerűen azt a variációt kell választani, amelyik a legjobban tetszik. 

Ez természetesen nagyon szokatlanul hangzik, és érthetően kételyeket ébreszt. De nem is számítottam arra, hogy bárki készségesen elfogadja a variációmodellt. Végső soron én sem hittem benne, amíg meg nem győződtem arról, hogy a transz-szörf valóban működik, mégpedig tökéletesen. Semmi értelme ragaszkodni az egyik vagy a másik modellhez azzal a céllal, hogy elérjük vele az úgynevezett abszolút igazságot. Magának a modellnek semmi jelentősége, csak az eredmény a fontos, amelyet a segítségével elérhetünk. (CES:nna ugye! Mondom én, hogy a Cél a fontos valójában... ;))

[...]

Válaszd ki magad a sorsodat (32)

Az egyszerűség kedvéért abból indulunk ki, hogy a gondolati kisugárzásnak hasonló frekvenciája van, mint a rádióhullámnak. Amikor valamire gondolunk, a gondolati energiánk frekvenciája a variációtér egy bizonyos szektorára hangolódik. Amikor az energia eljut a variációtér adott szektorába, a variáció anyagi formát ölt. Az energiának nagyon összetett a szerkezete, és áthat mindent, ami ebben a világban létezik. Amíg a testben tartózkodik, a gondolatok módosítják, és amikor elhagyja a testet, olyan sajátosságokkal fog rendelkezni, amelyek összhangban állnak ezzel a gondolattal. A rádióadó is ennek az elvnek az alapján működik. Az energia átveszi a gondolat sajátosságait. Tehát amikor az energia kilép a testből, megmarad benne a gondolati kisugárzás, amely így anyagi valósággá változtatja a variációtér megfelelő szektorát. Amikor valami rosszra vagy jóra gondolunk, a variációtérbe küldjük a gondolati energiánkat. A megváltozott energia kapcsolatba lép valamelyik szektorral, és ezen a módon változásokat eredményez az életünkben.

Egy ember életkörülményei nemcsak a konkrét cselekvése hatására alakulnak és változnak, hanem a gondolatai jellege alapján is. Ha ellenségesen tekintünk a világra, a világ is ugyanúgy fordul felénk. Ha valaki állandóan az elégedetlenségét hangoztatja, az idővel egyre több okot fog rá találni. Ha a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat a negatív hozzáállás jellemzi, a világ is a legrosszabb oldalát fogja mutatni. Ez fordítva is igaz: a pozitív hozzáállás hatására az életünk is kedvező irányban fog változni. Az ember azt kapja, amit választ. Ez a valóság, akár tetszik, akár nem. 

Amíg a gondolataink többé-kevésbé egy bizonyos irányban haladnak, ugyanazon az életvonalon maradunk. Amint azonban valamilyen módon megváltozik a valósághoz való hozzáállásunk, a gondolati kisugárzásunk jellemzői is megváltoznak, és a világunk rétegének az anyagi megvalósulása egy másik vonalon fog tovább haladni. Ott aztán más forgatókönyv szerint alakulnak az események, mégpedig a mi kisugárzásunknak megfelelően. Ha valakinek valamilyen okból már nem tetszik a forgatókönyv, elkezd harcolni, hogy megváltoztassa. Ha közben akadályokba ütközik, általában rögtön rosszkedvűvé válik vagy apátiába süllyed, és a gondolati kisugárzása olyan pályára kerül, ahol még nagyobbak az akadályok. Az élet ilyenkor alaposan kizökken a kerékvágásból.

Ez a folyamat látszólag magától zajlik, de valójában a gondolatai révén Ön irányítja az életét a variációtér egy problémás területe felé. Azt hiszi, hogy a tetteivel leküzdheti az akadályokat, de valójában pontosan azt kapja, amit választott. Ha úgy dönt, hogy megküzd az akadályokkal, tömegével fognak megjelenni Ön előtt a gátak. Ha problémákra irányítja a gondolatait, akkor az élete is tele lesz problémákkal. A tetteivel meg akarja változtatni a jelenlegi életvonalán kialakult helyzetet, de nem tudja megváltoztatni a variációtér forgatókönyvét. Csak arra van lehetősége, hogy egy másik forgatókönyvet válasszon. Ha megpróbálja megváltoztatni a forgatókönyv kellemetlen részeit, ezzel arra irányítja a figyelmét, ami nem tetszik Önnek. Ebben az esetben is meg fog valósulni a választása, ugyanis azt kapja, amit nem akar.

Egy adott életvonalon belül nem lehet megváltoztatni dolgokat. Ha ellátogat egy képtárba, ott sem rendezheti át a képeket tetszése szerint, és nem zárhatja be a kiállítást, hiszen nem Ön a tulajdonos. Abban azonban senki sem gátolja meg, hogy átmenjen a kiállítás egy másik termébe, és olyan képeket nézegessen, amelyek jobban tetszenek Önnek. Természetesen nem lehet egyszerűen varázsütésre átlépni egy másik életvonalra, ahol minden az elképzeléseink szerint alakul. Nem minden gondolat valósul meg, és nem minden vágy teljesül. Nem a gondolatok tartalmáról van szó, hanem sokkal inkább a jellegükről. Egy álom vagy vágy még nem választás. Minden álom szertefoszlik. Eleget kell tenni bizonyos feltételeknek...
[...]

Válaszd ki magad a sorsodat (17)

A parkőr rejtvénye

A sors fogalmát többféle módon lehet értelmezni. Az egyik lehetőség, hogy a sorsot valami előre megadott, meghatározott dolognak tekintjük. Bármit teszel is, nem menekülhetsz a sorsod elől. Ez a felfogás egyrészt a természetéből adódó reménytelenség miatt meglehetősen nyomasztó; hiszen ha egy embernek eleve rossz sors jutott osztályrészül, eszerint semmi reménye arra, hogy jobb helyzetbe kerüljön. Másrészt azonban mindig vannak emberek, akik számára igen kényelmes ez a szemléletmód: hiszen valójában nagyon megnyugtató, ha a jövő többé-kevésbé megbízható és előre látható, tehát nem kell állandóan rettegni a bizonytalan holnaptól.

Ez a felfogás azonban, amely a sors végzetszerű elkerülhetetlenségére épül, a tehetetlenség érzését váltja ki belőlünk, és belső ellenállást kelt. Akinek az életét nem kíséri siker, panaszkodik a sorsára: miért ilyen igazságtalan az élet? Az egyik ember bőségben él, a másik állandóan szükséget szenved. Az egyiknek minden az ölébe hullik, a másik félholtra dolgozza magát, mégsem jut sem¬mire. Az egyiket a természet megajándékozza szépséggel, okossággal vagy erővel, a másikra pedig valamiféle úgynevezett bűnök miatt egész életére rányomják a másodrendűség bélyegét. Miért vannak ekkora egyenlőtlenségek? Miért állít az élet a maga sok¬színűségével bizonyos emberek elé ennyi korlátot?

Milyen hibát követtek el azok, akik kevésbé szerencsések? A hátrányos helyzetűek, miután elveszítették a reményüket, esetleg haragszanak a sorsra, és megpróbálják megtalálni a magyarázatot. A legkülönbözőbb elméletekkel találkoznak, amelyek a karmára és az előző életekben elkövetett bűnökre hivatkoznak. Próbáljuk csak elképzelni: Istennek nincs is más dolga, mint az engedetlen gyermekeit fegyelmezni, de a mindenhatónak épp ebben az esetben nem áll rendelkezésére hatékony nevelési módszer. Ahelyett, hogy a mostani életünkben büntetne meg bennünket a vétkeinkért, valamilyen érthetetlen okból a következő életekre halasztja a bűnhődést. Mi értelme van valakit akkor megbüntetni, amikor már nem is emlékszik vissza arra, amit egykor tett?

[...]

Napjainkban csak úgy nyüzsögnek körülöttünk a „megvilágosodottak”, akik egyetemes szeretetre és megbocsátásra szólítanak fel. Természetesen megtehetjük, hogy ilyen illúziókkal ringatjuk álomba magunkat, mintha a homokba dugnánk a fejünket, hogy így meneküljünk el a rideg valóság elől. Elképzelhető, hogy ezzel könnyebb lesz az élet, ám az ember a lelke mélyén nemigen érti, miért kell arra kényszerítenie magát, hogy megbocsásson annak, akit gyűlöl, és szeresse azokat, akik közömbösek a számára. Mi hasznunk lenne belőle? Az így kikényszerített boldogság mindig mesterkélt marad.

Válaszd ki magad a sorsodat (14)

Ezt a könyvet az egyik legjobb barátom ajánlására kezdtem olvasni. Megmondom a frankót: amikor megvettem a könyvet (még tavaly), a borítót látva meglehetős ellenállás volt bennem az olvasása iránt. Elkezdtem ugyan, de hamar letettem, mondván: ez zagyvaság. (Éppúgy, mint sok-sok évvel ezelőtt az Agykontroll című könyvet.) Aztán idén újra nekifogtam és hirtelen vagy 50 oldalt egy szuszra elolvastam. Megdöbbentett a benne rejlő igazság, s bár fura a Sorshoz, mint témához való megközelítési módja, mégis, az olvasottak most már elragadtak. Felismerések és "AHA" élmények sokasága ért, s most már alig várom, hogy megint piros lámpához érjek, vagy éppen valakire várnom kelljen az autóban - ugyanis ezt a könyvet a kocsiban tartom.

Azt válaszoltam az elcsépelt szavakra, hogy nem mindenki születik gazdagnak, és az ember nem választhatja meg saját maga a sorsát. Az őr, mintha meg sem hallotta volna, amit mondok, így folytatta: „Mindenkinek lehetősége van tetszése szerinti sorsot választani. Egyetlen tekintetben vagyunk szabadok, és ez a választás szabadsága. Mindenki azt választja, amit akar.”

Ez a kijelentés alapjaiban rengette meg a világról alkotott elképzeléseimet, és ismét csak ellentmondtam az öregnek. Ő azonban oda sem figyelt, és így válaszolt: „Ostobaság! Neked is jogod van választani, csak épp nem élsz vele. Fogalmad sincs róla, mint jelent a választás.” Ekkora bolondságot, gondoltam. Hogyan választhatnám azt, amit akarok? Talán mindent szabad a világban? Ekkor felismertem, hogy mindez álom. Meghökkentem, mert fogalmam sem volt, hogyan viselkedjek ebben a helyzetben.

Hogyan jutok el az igaz szeretethez? (42)

A tartós szeretetnek a következő feltételei vannak:
- Csodálat
- Mindkét felet lelkesítő feladat
- Megértés

Az ideális partnerkapcsolat (39)

Minden ember keresi ideális társát, és csak kevesen érzik úgy, hogy meg is találták. Az ideális társ, az úgynevezett lelki társ az, aki mindkettőjük számára lehetővé teszi az optimális fejlődést. Nem csupán két ember közötti kapcsolatról van szó, hanem két lélek között létrejött kapcsolatról, s ebből a tényből az együttélésre és a szeretetre vonatkozóan nem kevés tanulság vonható le. Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra „kapu a belső Paradicsomhoz", amely saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van, és nem olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell. A lélektársi kapcsolatban az a cél, hogy teljesen önmagam legyek, és a társamat hozzásegítsem ahhoz, hogy mindazokat a gondolat- és érzelemmintákat feloldja, melyek bennünket újra meg újra az elvárások és szerepek szintjére rántanak le. A szabadság és bizalom légkörében élek vele, amelyet kizárólag az igaz szeretet, szerelem tesz lehetővé.

A boldog szerelem aranyszabályai (125)

... Életemet a te kezedbe teszem, egyedül a tiédbe, visszavonhatatlanul. Habozás nélkül. Fel kell hát adnom magam. Teljesen. Szőröstül-bőröstül, testemet-lelkemet. Mindenemet. Az odaadás olyan szeretet, amely semmit sem követel, mert tudja, hogy minden jól van úgy, ahogyan van. Ez nem adok-kapok, mert a szeretetemért semmit sem várok viszonzásul. Vállalnom kell a kockázatot, hogy semmi sem marad belőlem, ha a dolog mégis balul ütne ki. Ha viszont visszafogjuk magunkat, egészen biztos, hogy balul üt ki.[...]

... csak a saját odaadásunk által kapunk tőle is odaadást. Életre szóló kötelék pedig csak két ember kölcsönös odaadása által jön létre. Szeretet híján nincs miért együtt maradni Minél jobban átadja magát valaki a párjának, annál nagyobb méltóságot sugároz. Nem szédeleg többé erre-arra, mert megtalálta az útját. Nem csupán valakije van, hanem társa. Ők ketten egyek. [...]

... Sokan visszarettennek társuk odaadásától. Éppen azért, mert az akkora erő, annyira kizárólagos és olyan mérhetetlen felelősség. Az önátadás óriási elhatározás. Ezt elfogadni és a következményeit vállalni szintén. Akinek sikerül valódi nagyságát kimutatnia, önmagát átadnia és társát elfogadnia, az visszatalált önmagához. Saját valódi erejéhez. Csakis az odaadás vezet el tehát a szabadsághoz. [...] Amikor az ember átéli ezt a mélységet, csodálatos dolog történik. Megismerkedik a könnyekkel. Sírva fakad. E védettség mélyén ugyanis van egy hely, ahol mindent elenged és minden szereptől megszabadul, miközben mélységes bánat tölti el. Mélységes, de felszabadító szomorúság. [...]

Az odaadás megszüntet mindent, ami elválaszt. Társunk szövetségesként áll mellettünk és végre teljes valónkban megismerhet minket. Adj hát utat a bánatnak! Ezzel veszel búcsút régi  "barátoktól", akikre már nincs szükséged.  Adj utat társad bánatának is! Nem miattad van. Csupán az irántad való mélységes bizalmat jelzi. Azt mutatja, hogy társad is célba ért. Engedj utat ezeknek az érzéseknek! Nem kell ehhez semmi különös. Csak nyugalom, megértés, odafigyelés. És semmi megjegyzés. [...]

{nők} Ezúttal egyszerűen csak légy jelen, csendesen és nyitott füllel. Add meg a párodnak azt, amiben eddig nem volt része: megértést, oltalmat és... odaadást. Az odaadás egységet teremt.

/beauteous/

A boldog szerelem aranyszabályai (83)

Ha csak az egyik fél beszél, társa minden bizonnyal hallgatásba burkolózott, miközben a másiknak, hogy ezt ellensúlyozza, be sem áll a szája. Ám ha társunkat egyfolytában elcsépelt dolgokkal untatjuk, a szavak ellenkező hatást váltanak ki: nemhogy közelebb hoznának, de eltávolítanak egymástól bennünket. Párunk, hogy szóáradatunkat ellensúlyozza, elutasítóan hallgat, és magába zárkózik, egy kis nyugalomra vágyva. A párbeszédet elutasítja, egyre inkább visszavonul a saját világába, miközben a másik egyre több kétségbeesett kísérletet tesz és az élet minden apró mozzanatát kommentálja. Nemcsak a sértő vagy bántó szavak némíthatják el a kapcsolatot, hanem az üres, semmitmondó szócséplés is. 

Az ilyen viselkedés valójában kétségtelen jele annak, hogy az egyik fél már rég kiszállt a kapcsolatból, és már csak némán tűri a társát.

India, a végletek birodalma (108)

Na, ezért érdemes olvasni! Nagy örömmel olvastam, hogy van, sőt definiálva van, az, amit gondolok a vallásról. Legalábbis ebben az apró szegmensében.

---

Tad Ekam Tvam

A hindu kultúra megengedő, ebben van óriási ereje. A görög filozófia nyo­mában járó racionalista európai gondolkodás alapszabálya a logikai vagy-vagy. Ha te x-hívő vagy, nem lehetsz y-hívő. Aki mindenben hisz, azt nálunk hitet­lennek könyvelik el. A hindu gondolati alapreflex az „is”: minden úton köze­lítheted az egyetlen realitást, amely benned mindenképpen megvan, s amelyet így a mindenséghez köthetsz. Így a hit, az istenségnek való odaadás megélésé­nek formái rendkívül változatosak. Nincs üldözés, uralkodó irányzat, teológiai zsinat, mely az igazságról dönthet. Egymás mellett ezrével keletkező, változó formák vannak. "Tad ekam tvam”: Te magad vagy az az Egy! A Rigvédának ez a három szava a legtömörebben mondja el, nem vétheted el az utad.

Annak kell örülni, ami van (96)

Aztán ahogy ott röhögcséltünk, a szomszéd asztaltól váratlanul átszólt egy női hang. Nagy meglepetésünkre magyarul. Egy ösztöndíjas píárszakember volt, aki az egyéves szerződését egy indiai körutazással zárta. Láthatóan India szerelmesévé vált, be is ismerte, hogy a kezdeti nehézségek után már annyira otthon érzi magát, nincs is kedve hazamenni. Nem volt valami bratyizós kedvében, de elmondott néhány érdekes dolgot. Azt például, hogy Indiában túl kell látni a mocskon, a patkányokon, a koldusokon, vagyis elfogadni a fennálló „rendet”, mert csak akkor van esély igazán megérezni a szépségét. Egyszerűen be kell látni, hogy ezeknek az embereknek ilyen az életük, ez egy másik világ, ne hasonlítsuk őket magunkhoz. Ne gondoljunk arra, hogy ez most nekik milyen rossz, hiszen fel sem tudják fogni. Itt ez a természetes. Megerősítette, hogy igenis hagyjuk figyelmen kívül a koldusokat, és nehogy pénzt adjunk egynek is, itt valóban ez a szabály. És hogy ne nézzünk a szemükbe.

Aztán beszélt arról az elismerésre méltó optimizmusról is, ami az állapotok ellenére az indiaiakra jellemző. Nem aggódnak fölöslegesen, nem lelkiznek, nem idegeskednek mindenen, hanem egyszerűen teszik a dolgukat. Ezt igazán eltanulhatnánk tőlük. Egy lengyel barátjáról is mesélt, aki az ösztöndíj félidejében hazament látogatóba. Bár hiányzott neki az otthoni közeg, de alig bírta kivárni, hogy visszatérjen. A barátai mind depresszióban fetrengtek, keseregtek a világ kilátástalanságán, gyógyszereket szedtek, szenvedtek, úgyhogy valósággal már menekült vissza, mert Indiában valahogy ismeretlenek ezek az érzések. Tökéletesen igazat adtam neki, ugyanezt éreztem. Engem is úgy tépett ki India a mély önsajnálatomból szinte órák alatt, hogy már nevetségessé váltam önmagam előtt. Túlzás lett volna persze azt állítani, hogy alapjaiban változtatta meg a világról való gondolkodásomat ez a felismerés, de mégiscsak megéreztem, hogy az élet egyetlen dologról szólhat: annak kell örülni, ami van.

Szökési terv (44)

Ma reggel gyorsan kiolvastam egy könyvet. Gondolat-ébresztő könyv volt. Találkoztam már bőven a passzív jövedelem fogalmával, ismerek embereket, akik ebből abból élnek. Ez a könyv azért jó, mert nem egy megoldást ad, hanem egy felismerésre buzdít. Mint tudjuk, nem halat kell adni, hanem hálót, csónakot! Ha veszed a bátorságot és rászánsz egy órát - vagy kettőt, ha lassabb az olvasási tempód, - megkapod a hálót! Nem agitál, nem egy MLM rendszerbe toboroz, még csak nem is Írásra  vagy festésre, filmrendezésre buzdít - hanem egyszerűen csak arra, hogy Gondolkodj el végre az életeden!

Íme, kiragadtam négy kérdést, ami eszenciája ennek az alig 80 oldalas könyvnek.

- Pontosan mit birtoklok most?
- Milyen tevékenységeim vezettek ide?
- Milyen gondolatok, érzelmek vezettek oda, hogy ezt a tevékenységet végezzem és nem mást?
- Milyen gondolati minták azok, amelyek már keréknyommá, mederré szélesedtek?

Hoponoponó (63)

... ha valahányszor ki akarsz valamit javítani az életedben - pénzügyektől a társkapcsolatokig terjedően -, mindössze egy helyre kell tekintened: saját magadba.

Hoponoponó (54)

A teljes felelősség az jelenti, hogy mindent elfogadsz. Még azokat az embereket is, akik belépnek az életedbe, a gondjaikkal egyetemben, mert az ő problémáik a te problémád. Ők immár a te életedben vannak, és ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azért is teljes felelősséget kell vállalnod, amit ők tapasztalnak meg. (Ezt olvasd el még egyszer! Állítom, nem lesz könnyű befogadni...)

Hoponoponó (53)

- Ha meg akarsz oldani egy problémát, dolgozz magadon, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?" Az emberek csak azért bukkannak fel fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: "Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!"

Aztán elmagyarázta, hogy ha masszőr vagy csontkovács vagy és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell föltenned: "Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?"

Hoponoponó (48)

Dr. Hew Len így szól: - Egyszerűen megfogalmazva: a hoponoponó azt jelenti, hogy helyrehozunk valamit, hogy kijavítunk egy hibát. A ho'o hawaii nyelven okot jelent, a ponopono pedig tökéletességet. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbéli fájdalmas emlékek szennyeztek be.  hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak. 

Röviden: a hoponoponó egyszerűen problémamegoldó folyamat. Amit azonban teljes egészében önmagadban folyatsz le.

Hoponoponó (40)

Mindössze négy egyszerű mondatot kell ismételgetni, szünet nélkül, az ISTENINEK címezve:

„Szeretlek."

„Sajnálom."

„Kérlek, bocsáss meg!"

„Köszönöm."

Hoponoponó (35)

Norretranders azt írja, hogy tudatos elménknek fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában. így fogalmaz: „Tény, hogy minden egyesmásodpercben több millió bit információ áramlik keresztül az érzékszerveinken, ám tudatos folyamataink maximum 40 bitnyit tudnakebből feldolgozni. Sok millió bit sűrűsödik össze az olyan tudatos megtapasztalásban, ami gyakorlatilag semmi információt sem tartalmaz." Ha jól értettem, dr. Hew Len azt mondja, hogy mivel valójában nemtudjuk, hogy egy adott pillanatban mi történik, mindössze annyit tehetünk, hogy átadjuk a dolgot, és bízunk. A lényeg, hogy az életünkben mindenért 100%-ban vállaljuk a felelősséget. Mindenért. Azt mondja, az ő munkája: önmaga megtisztítása. Ennyi. És ahogy tisztítja magát, úgy tisztul a világ is, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió. Bár e tanítás részben jungiánusnak hangozhat abban az értelemben, hogy amit kívül látsz, az a saját életed árnyéka, ám amit dr. Hew Len mond, az ennél sokkal több. A jelek szerint elfogadja, hogy a világon minden a te tükörképed, ám azt is mondja, hogy a te felelősséged minden általad megtapasztalt dolog kijavítása. Mégpedig a bensődből történő korrekciója, amit úgy tehetsz meg, hogy kapcsolatba lépsz az ISTENIVEL. Szerinte a külső dolgokat csak egyféleképpen lehet kijavítani. Oly módon, hogy kimondod a „szeretlek" szót az ISTENINEK, amit nevezhetünk Istennek, életnek, univerzumnak vagy - bármilyen egyéb szóval illetett - kollektív, magasabb erőnek.

Hoponoponó (33)

Dr. Hew Len elmagyarázta, hogy ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik - egyszerűen azért, mert ott van az életedben - a te felelősséged. Az egész világot szó szerint te teremted.

Hoponoponó (31)

Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a "panaszolt panaszoktól", akkor rendben leszünk és mindenki más is rendben lesz. Ezért senkinek sem tanácsoljuk, hogy ossza meg másokkal a hoponoponót. Ehelyett mindenkit arra ösztönzünk, hogy tegyék félre a másokkal kapcsolatos ügyeiket; először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak ezután.

Hoponoponó (30)

Az emberiség olyan, függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A hoponoponó lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma  "odakint" van, s nem idebent.

India, a végletek birodalma (106)

A védákat, a hindu hitet, törvényt és bölcsességet erdei remeték és hagyományőrző bráhmin iskolák mentették át a történelem viharain, különösen a buddhizmus, majd az iszlám uralma idején. Eközben a filozófiai és istentiszteleti irányzatok sokasága jött létre és őrződött meg. A hagyományban hat „filozófiai” iskola különül el. Ezekből a metafizika, ateizmus, teremtés és anyagelvűség számunkra is ismerős elvei bonthatók ki, keveredve a logika és a számtan tisztázott elveivel.
Ezeknek az iskoláknak egyike a jóga. Az anyagtalanul ragyogó tiszta lélek teljes és végtelenül szabad megélésére irányuló módszerek maguk is sokfélék. Alapelvük a test megrendszabályozása. A tiszta lélek felragyogtatásához, a látszatok és minden anyagi „elégetéséhez” vivő út „felfelé” vezet a testben az egymás fölé rendezett csakrákon keresztül. Ezekben a „kerekekben” forog kundaliní, a rejtőző energia, s a világ minden értelme az óm (aom) szótagba sűríthető, amelynek végtelen ismétlése ott van a felfelé törekvés centrumában.
Az utolsó iskola a védánta, mely máig minden intellektuálisan színvo¬nalas hindu teológia alapja. A védánta követője volt Szvámí Vivékánanda és Srí Aurobindó éppúgy, mint a Nehru-időszak meghatározó gondolkodója, Rádhákrisnan. Az Upanisadok bölcseletére támaszkodó védánta számára a végső, személytelen realitás a „brahman”, amely saját lelkünkkel, az átmannú azonos. Hozzá viszonyítva minden más látszat, mája, elmúlás, szenvedés és bizonytalanság.

A Védákból származó tudásnak ez a nagy tisztázása a VTII. században Dé¬len élt bráhmin, Sankara műve. Tiszta, éles logikával, az indiai képszerű gondolkodást mégis fenntartva teremtett rendet a különféle elképzelések között. Bizonyára hatott rá a buddhizmus kidolgozott következetessége, viszont neki köszönhető, hogy a további századokban a hindu hit visszavehette primátusát.

Már a Krisztus előtti utolsó évszázadokban jelentős szerepet játszottak Vászudéva isten (Visnu) követői, a bhágavaták. Vászudéva később Visnuval és Krisnával vált azonossá, majd a középkor folyamán filozófiai mélységekre tett szert. A Bhagavad-gítá, az indiai gondolatok legmagvasabb foglalata is ezt a szemléletet példázza. A csatába tartó királyfi, Ardzsuna a tetteknek és kötelességeknek, valamint az élet tiszteletének ellentmondásán tépelődik. A klán törvényei szerint csatázni és ölni helyes-e, vagy a csatamezőt odahagyva embertársainkat élni hagyni. A királyfi kocsihajtója, Krisna válaszolja meg kérdéseit. Tetteink karmánktól, a születésünk és elfoglalt helyzetünk által ránk rótt kötelességeinktől függenek. A harcos ezért ölhet. Az „üdvözüléshez” vagy „megszabaduláshoz” vezető jóga természete is ettől függően többféle. A megfelelő szellemben végzett tevékenység is áldozat, s jóhoz vezet, amint az önmegtartóztatás, a tudás, vagy az alázatos hit, a bhakti jógája is.

Beszélgetések Istennel (254)

AZ ÉLET CIKLUSAI, NŐ, FÉRFI 

Az élet ciklusokban mozog. Minden ciklikus, beleértve az életet is. Minden! Amikor ezt megérted, lehetőséged nyílik, hogy ne csak elszenvedd, hanem megértsd a folyamatot.

Minden ciklikusan mozog. Az életnek van egy természetes ritmusa, és minden ehhez a ritmushoz alkalmazkodik, minden együtt mozog ezzel a hullámmal. Ezért van megírva: „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt."

Bölcs, aki megérti. Talpraesett, aki felhasználja.

Kevesen értik meg olyan jól az élet ritmusát, mint a nők. A nők ritmus szerint élik le az egész életüket. Összhangban állnak az élet ritmusával.

A nők a férfiaknál jobban képesek együtt haladni az áramlattal. A férfiak ellen akarnak állni, irányítani akarják az áramlatot. A nők kitapasztalják, megismerik, majd feloldódnak benne, hogy aztán hozzásimuljanak.

A nő meghallja a szélben a virágok dalát. Látja a Láthatatlan szépségét. Érzi az élet minden rezdülését. Tudja, mikor kell szaladni, és mikor kell megpihenni; mikor kell sírni és mikor kell nevetni; mikor kell megtartani és mikor kell elengedni.

A legtöbb nő könnyedén hagyja el a testét. A férfiak többsége küzd, amikor távozni kell. A nők finomabban bánnak a testükkel, amíg benne lakoznak, a férfiak viszont rendszerint borzalmasan - valahogy úgy, ahogy az élethez is viszonyulnak.

Természetesen minden szabály alól van kivétel. Most általánosságban beszélek arról, ahogy eddig alakultak a dolgok. A legáltalánosabb fogalmakat használom. De ha szemügyre veszed az életet, ha tudatában vagy annak, amit látsz, és amit láttál, meg fogod lelni az igazságot ezekben az általánosságokban.

Mindez elkeserít egy kicsit. Az az érzésem támad, hogy a nők felsőbb-rendűek a férfiaknál. Hogy több bennük az „igazi anyag" mint a férfiakban.

A jin és a jang az élet szent ritmusának alkotóelemei. A lét egyik oldala sem „tökéletesebb" vagy „jobb", mint a másik. Mindkét oldal egyszerűen és nagyszerűen - a két oldal.

A férfiak történetesen más isteni tulajdonságokat testesítenek meg, amelyeket hasonló irigységgel szemlélnek a nők.

Ugyanakkor már szó esett róla, hogy férfinak lenni próbatétel. Ha már elég hosszú ideig voltál férfi, amikor eleget szenvedtél saját ostobaságod miatt, ha elég fájdalmat okoztál azáltal, hogy a világra jöttél, amikor eléggé megbántottál másokat ahhoz, hogy képes legyél uralkodni a természeteden, és az agresszivitást belátássá, a megvetést együttérzéssé lényegíted át, és már nem akarsz minden áron győzni, hanem arra törekszel, hogy ne legyenek vesztesek, akkor majd nővé válhatsz.

Amikor megtanultad, hogy nem mindig helyes a „lehet"; hogy nem mások fölött, hanem másokkal együtt kell uralkodni, hogy a tökéletes hatalom nem követel semmit a többiektől, amikor mindezt megérted, akkor talán kiérdemled, hogy női testben létezhess, mert akkor már felfogtad a nőiség lényegét.

Tehát a nő jobb a férfinál.

Nem. Nem jobb, hanem más. Te alkottad ezt az ítéletet. A valóságban nincs olyan, hogy „jobb" vagy „rosszabb". Csak az van, ami van, és amit szeretnél, hogy Legyen.

A forró nem jobb a hidegnél, a fent nem jobb a lentnél, miként ezt korábban már hangsúlyoztam. Így hát a női sem „jobb" a férfinál. Egyszerűen csak az, ami. Miként te is az vagy, Aki Vagy.

Egyikőtök sem rendelkezik kevesebb lehetőséggel. Azzá Válhatsz, aki Lenni akarsz, döntsd el, mit akarsz megtapasztalni. Ebben az életben vagy a következőben, esetleg az azt követőben, ugyanúgy, ahogy az előzőben tetted. Állandóan döntések előtt álltok. Mindannyiótok magában hordozza az Egészet. Egyaránt van bennetek női és férfi. Tapasztald meg, és mutasd fel azt az oldaladat, amelyik nagyobb örömöt okoz. És sose feledd, hogy mindez nektek teremtetett!

Beszélgetések Istennel (186)

HALLJ MEG ENGEM!

Ne érezd magad elhagyatottnak. Én mindig veled vagyok. Ha kérdéseid vannak - és tudom, már most is vannak, és továbbra is lesznek -, tudd, hogy szólíthatsz, és én válaszolok. Ehhez nincs szükséged erre a formára.

Nem ezen az egyetlen módon szólok hozzád. Figyelj Rám a lelked igazságában. Figyelj Rám a szíved rezdüléseiben. Figyelj Rám az elméd csendjében.

Hallj meg Engem mindenütt. Valahányszor kérdésed támad, tudd, hogy már válaszoltam rá. Aztán nyisd a szemed a világra. A válaszom ott lehet a másnapi újság egyik cikkében. Egy éppen megírt szentbeszédben. A legújabb filmben. A dalban, amelyet tegnap komponáltak. A szavakban, amelyek elhagyják szeretteid ajkát. Egy hamarosan megjelenő új barát szívében.
Az Igazságom szólal meg a szél suttogásában, a patak csörgedezésében, a vihar dörgésében, az eső mormolásában.
Ott van a föld súlyában, a liliom illatában, a Nap melegében, a Hold vonzásában.
Az Én Igazságom - és a legbizonyosabb segítséged a szükség óráiban - fenséges, mint az éjszakai ég, egyszerű és lefegyverzően bizalomteli, mint a csecsemő gőgicsélése.
Hangos, mint a szív dobbanása - és csendes, mint a Velem együtt vett lélegzet.
Nem hagylak el, nem tudlak elhagyni, mert te vagy az Én teremtményem, az én művem, az én lányom, az én fiam, az én célom, vagyis az én...
ÉNEM.

Szólíts tehát, ahol és amikor úgy érzed, hogy elhagy a békesség, ami Én vagyok. 

Mert ott leszek.

Az Igazsággal.

A Fénnyel.

És a Szeretettel.

Beszélgetések Istennel (114)

KAPCSOLATOKRÓL

Mikor tanulok annyit a kapcsolatokról, hogy képes legyek zökkenőmentesen működtetni őket? Egyáltalán, van-e valamilyen módja annak, hogy az ember boldog legyen a kapcsolataiban? Muszáj-e örökös kihívásoknak lenniük?

Semmit nem kell tanulnod a kapcsolatokról, csak ki kell nyilvánítanod azt, amit tudsz. Van módja a boldogságnak a kapcsolatokban, mégpedig, hogy a saját kinyilvánított céljaik érdekében használod őket, nem olyan célért, amit te terveztél el.

A kapcsolatok folyamatos kihívást jelentenek, állandó állásfoglalásra késztetnek. Folyamatosan felszólítanak, hogy teremtsd meg, fejezd ki és tapasztald meg önmagad egyre fennköltebb oldalait, az egyre magasztosabb és magasztosabb elképzeléseket önmagadról, önmagad egyre fenségesebb változatait. Éppen a kapcsolatokban teheted meg a leggyorsabban, leghatásosabban és legtisztábban. Kapcsolatok nélkül valójában egyáltalán nem tudod megtenni.

Csak a más emberekkel, helyekkel és eseményekkel való kapcsolataidon keresztül tudsz még létezni is, mint a mindenség egy meghatározható része. Jusson eszedbe, hogy ha nincs semmi más, akkor te sem vagy. Az vagy, ami egy másik dologhoz képest vagy. Így van ez a viszonylagosság birodalmában, ellentétben az abszolút birodalmával - ahol Én lakozom. Egyszer majd megérted a maga teljességében. Egyszer majd megragad és megragadod, egyszer majd belső indíttatásból áldasz minden tapasztalást, és minden találkozást más emberekkel, leginkább a személyes emberi kapcsolatokat, mert építőnek fogod látni őket a legnemesebb értelemben. Megérted, hogy használhatod, megérted, hogy muszáj használnod, és hogy használtad és használod is őket (akár akarod, akár nem),mert így építed fel azt, Aki valójában Vagy.

Az építés lehet a saját tudatos terved nagyszerű létrehozása, de ugyanígy lehet teljességgel esetleges alakzat is. Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én.

Áldd hát valamennyi kapcsolatot, mert mindegyik hozzájárul és alakítja azt, Aki Vagy - akit választasz, hogy legyél.

Ami pedig az érdeklődésedet illeti az egyéni emberi kapcsolatok romantikus formájáról, szóljunk tehát a szerelmi kapcsolatokról, melyek oly sok gyönyörűséget és bajt okoznak nektek!

 Amikor a szerelmi kapcsolatok balul ütnek ki (a kapcsolatok valójában soha nem ütnek ki balul, eltekintve a szigorúan emberi értelmezésüktől, azaz, ha nem felelnek meg az elvárásaitoknak), annak az az oka, hogy hibás indítékból szövődtek.

(A „hibás" természetesen csak viszonyított kifejezés, és csak valamivel Összevetésben értendő, ami „helyes". A nyelveteken pontosabb volna azt mondani, hogy „a kapcsolatok többnyire akkor mondanak csődöt - változnak -, amikor olyan indítékok alapján szövődnek, amelyek nem teljesen, illetve kifejezetten nem üdvösek a fennmaradásuk szempontjából".)

A legtöbb ember úgy lép egy kapcsolatba, hogy fél szemével állandóan azt lesi, miféle hasznot húzhat belőle, nem pedig, hogy mit tehetne hozzá.

A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmutatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívánod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.

Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt, annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő.

Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál. Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.

Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott".

Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet.

Ez minden emberi kapcsolat alapvető, szükségszerű és kiküszöböl-hetetlen ellentmondása. Nincs szükséged egy bizonyos másik emberre, hogy teljes mértékben megtapasztald, Ki Vagy, és... bizony, semmi vagy a másik nélkül.

Ez a titka és a csodája, a kielégítetlensége és az öröme az emberi tapasztalásnak. Mély megértést, elszántságot és akaratot igényel, hogy értelmes módon élj ezzel a belső ellentmondással. Megfigyelésem szerint igen kevés ember cselekszik így.

Beszélgetések Istennel (92)

És Isten szava nem parancsolat volt, hanem kötelességvállalás. És ez a...

TÍZPARANCSOLAT

Tudni fogod, hogy Isten útját járod, és tudni fogod, hogy megtaláltad Istent, mert itt lesznek ezek a jelek és ezek a változások benned:

1. Szeretni fogod Istent teljes szíveddel, teljes elméddel, és teljes lelkeddel. És nem lesz más Istened énelőttem. Többé nem imádod az emberi szeretetet, vagy a sikert, vagy a pénzt vagy a hatalmat, sem más talmi jelképet. Félreteszed mindezeket, ahogy a gyermek teszi félre a játékait. Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert kinőtted őket.

És tudni fogod, hogy Isten útját járod, mert:

2. Isten nevét hiába nem veszed a szádra, és nem szólítasz engem minden piszlicsáré ügy miatt. Érteni fogod a szavak és a gondolatok erejét, és eszedbe sem jut istentelen ügyekben idézni Isten nevét. Nem használod hiábavalóan a nevemet, mert nem tudod; mert az én nevem - a hatalmas „Vagyok !" soha nem használtatott hiábavalóan (hiszen akkor nincs eredménye), és ne is legyen soha Így. Amikor pedig megtalálod Istent, akkor ezt tudni fogod.

És ezeket a további jeleket is adom neked:

3. Emlékezni fogsz, hogy Nekem szentelj egy napot, és azt szentnek fogod nevezni. Ezen a napon nem tartózkodsz az ábrándjaidban, hanem emlékezteted magad arra, Aki és Ami Vagy. És akkor hamarosan minden napod sabbat, és minden pillanatod megszentelt lesz.

4. Meg fogod becsülni atyádat és anyádat - és tudni fogod, hogy Isten fia vagy, amikor megbecsülöd a te Anya/Atyaistenedet, mindenben, amit gondolsz, mondasz, vagy teszel. És ha ilyenképpen megbecsülöd Istenedet, és apádat, anyádat a Földön (hiszen ők adtak életet neked), ugyanígy fogsz mindenkit megbecsülni.

5. Tudod, hogy megtaláltad Istent, amikor megtartod, hogy nem gyilkolsz ok nélkül és szándékosan. Mert ha megérted, hogy semmiféle életnek nem vethetsz véget (mert minden élet örökkévaló), nem is fogsz úgy dönteni, hogy megsemmisítesz egy bizonyos megtestesülést, nem változtatod az életenergiát egyik formából a másikba. Az életnek ez az új tisztelete azt eredményezi, hogy minden életformát megbecsülsz - beleértve a növényekét, a fákét, az állatokét.

És még a következő jeleket is megadom neked, hogy tudhasd, a Hozzám vezető ösvényen jársz.

6. És nem fogod bemocskolni a szeretet tisztaságát becstelenséggel vagy árulással, mert az házasságtörés. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, soha többé nem fogod elkövetni ezt a házasságtörést.

7. Nem veszel el semmit, ami nem a tiéd, és nem szedsz rá másokat, nem leszel cinkos ilyen tettekben, és nem ártasz senkinek, azért, hogy valamit a magadénak tudj, mert az lopás volna. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, akkor nem fogsz lopni.

8. És nem mondasz olyat, ami nem igaz, és nem veszel így hamis tanúságot magadra.

9. És nem kívánod meg a felebarátod házastársát; mert miért is akarnád a felebarátod házastársát, amikor tudod, hogy mindenki a házastársad ?

10. Nem kívánod meg felebarátod javait; mert miért is akarnád a felebarátod javait, hogyha tudod, hogy tiéd a javak összessége, és a te javaid a világ javai ?

Tudni fogod, hogy megtaláltad az Istenhez vezető utat, ha meglátod mindezeket a jeleket. Mert ígérem, hogy aki igazán keresi Istent, nem fogja többé megtenni ezeket a dolgokat; mert lehetetlen lesz így viselkednie.

Ezek a te szabadságaid, nem pedig a korlátozásaid. Ez az Én felelősségvállalásom, ezek az Én ígéreteim, és nem a parancsolataim. Mert Isten nem rendelkezik arról, amit Isten megteremtett - Isten pusztán elmondja Isten gyermekeinek: ebből tudhatjátok meg, hogy hazaérkeztetek.

Ó, Mózes nagyon komolyan kérdezte: „Honnan tudhatom ? Adj jelt !". Mózes ugyanazt a kérdést tette fel, melyet te most. Ugyanazt a kérdést, amelyet az emberek mindig is feltettek az idők kezdete óta. És hasonlóképp örökkévaló a válaszom - de sohasem volt és sohasem lesz parancsolat. Mert kinek is parancsolnék ? És kit is büntetnék meg, ha nem tartanák be a parancsolataimat ?

Hiszen csak Én Vagyok.

Beszélgetések Istennel (88)

A TEREMTÉS 10 PONTJA

Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.
Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

1. Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2. Isten a teremtő.
3. Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
4. A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
5. Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered"). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk").
6. Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.
7. A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
8. A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.
9. Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit! "), mert azzal önmagadat becsmérled.
10. Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem !"
Így kell megvalósítani Isten akaratát, „miként a mennyben, azon-képp a földön is".

Beszélgetések Istennel (84)

TE VAGY A JÓSÁG

Igazán érdekes, hogy semmi istenkáromlót nem találsz abban, ha arra törekszel, hogy olyan legyél mint az ördög, az azonban visszarettent, hogy olyan legyél, mint Isten...

Na várjunk csak egy kicsit! Ki törekszik arra, hogy olyan legyen mint az ördög?

Te! Ti mindannyian! Még vallásokat is teremtettetek, amelyek azt mondják, hogy bűnben születtetek - hogy ti a születésetektől fogva bűnösök vagytok; csak azért, hogy meggyőzzétek magatokat a saját gonoszságotoktól. Ám ha azt mondanám nektek, hogy ti Istennek születtetek; hogy születésetektől fogva mindannyian színtiszta istenek és istennők vagytok (a tiszta szeretet), arról bezzeg hallani sem akarnál.
Azzal töltőd az egész életedet, hogy meggyőzd magad, milyen szörnyen rossz is vagy; és nem csak a saját rosszaságodról, hanem arról is, hogy azok a dolgok rosszak, melyekre vágysz. Rossz a szex, rossz a pénz, rossz az öröm, rossz a hatalom, és még hosszan tudnám sorolni a sokféle rosszat; egynémely vallásotok szerint a tánc is rossz, a zene is rossz, az életöröm is rossz. Nem sok kell hozzá, hogy rossz legyen a mosoly is, a nevetés is, a szeretet is.
Nem, nem, kedves barátom, igen sok mindennel nem vagy tisztában, egyről azonban mélységesen meg vagy győződve, mégpedig arról, hogy te és a vágyaid többsége: rossz. Megalkotod ezt az ítéleted önmagadról, és elhatározod, hogy meg kell javulnod.
Hát nem különös ? Minden eseménynek ugyanaz a célja - csak éppen van gyorsabb mód, rövidebb ösvény, egyenesebb út.

Melyik az ?

Hogy ebben a pillanatban elfogadod azt, Aki és Ami Vagy - és ki is fejezed.
Ezt tette Jézus. Ez Buddha ösvénye, Krisna útja, mindazon Mesterek útja, aki valaha is tapodták ezt a bolygót.
És minden Mesternek ugyanúgy hangzott az üzenete: Ami én vagyok, az vagy te. Amit én megtehetek, azt megteheted te is.
Ám nem figyeltél. Inkább egy sokkal rögösebb, keservesebb utat választottál, annak az útját, aki azt gondolja, hogy ő az ördög; azét, aki gonosznak képzeli magát.
Azt állítod, hogy nehéz Krisztus útját járni, követni Buddha tanításait, megőrizni Krisna fényét - hogy nehéz Mesternek lenni. Bizony mondom: sokkal nehezebb elutasítani azt, Aki Vagy, mint elfogadni.
Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek.
Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.