2009. október 4., vasárnap

A jellemfejlődés bázisa az okos szeretet

Nem véletlen, hogy az egészséges, önmagát kiteljesíteni képes személyiség formálódására ható tényezők közül ennyi időt és ilyen nagy teret szentelünk a szeretetnek, hiszen a test-lélek-szellem egységében élünk. Testi létünk gondjai befolyásolják gondolatainkat és lelkünk állapotát. A mindennapi orvoslás mostanában kezdi el- és felismerni a pozitív gondolkodás jótékony hatásásait lelkünk és fizikai testünk EGÉSZségére. Az elutasítottság érzete pedig akár testi tüneteket is okozhat. Testünk, a durva anyagi sík törvényeinek engedelmeskedve azonnal látványos, kellemetlen jeleket küld nekünk, szinte kiköveteli magának a változást. Szellemünk csiszolásán, gondolataink terelésén, életszemléletünk formálásán tanítók, mesterek, könyvek százai munkálkodnak. A lélek, azon belül is különösen a szeretet működéséről azonban keveset tudunk, és amit tudunk, arról sem szívesen beszélünk.
Ha gyermekeinkkel minden empátiás készségünket, alázatunkat és bölcsességünket latba vetve önálló egyéniségekként bánunk. Testi, érzelmi és értelmi megnyilvánulásaikra egy önálló szabad egyéniségnek kijáró tisztelettel tekintünk. Támogatjuk, bátorítjuk másságukat és "életharcaikból" egy együtt érző bázisra térhetnek vissza. Ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket összhangba hozzuk. Ha nem csak gondoljuk, hanem el is tudjuk mondani, meg is tudjuk tenni azt, ami "jólétüket" elősegíti. Ha a velük való foglalkozás során, nem engedjük elkószálni a gondolataikat, teljes testi-lelki-szellemi valónkat engedjük felolvadni a közös játékban, tanulásban, szórakozásban. Ha nem csak verbálisan de metanyelven is kifejezzük igaz őszinte érdeklődésünket. Ha józan megfontolás után megtagadjuk tőlük azokat a dolgokat, amelyek károsan hatnak testükre, lelkükre vagy szellemükre, vagy egyszerűen csak felesleges "tárgyhalmozás" a céljuk, ha tiszteletben tartjuk "magánéletüket" és nem akarunk mindig mindenről tudni, mindig mindenről elmondani saját megfellebbezhetetlen véleményünket, ha hagyjuk, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van, és nem állunk a háttérben fojtó és folytonos kívánságteljesítő, védelmező szándékainkkal, ha viselkedésüket józan, higgadt kritikával szemléljük, és érvényt szerzünk a személyiségükhöz igazodó, eljövendő érdekeit szem előtt tartó álláspontunknak, mély, együtt érző, szeretetteljes, biztonságérzetet nyújtó kapcsolatot építhetünk ki gyermekeinkkel bármely életkorban. Erről a biztos alapról indulhatnak aztán a világot megismerni, tudni, érteni, megbecsülést, tiszteletet szerezni, feladatokat teljesíteni, önmagukat kiteljesítve környezetük és a világ javára válni.
Megfontoltan kell tehát bánnunk a szeretet energiával. Van, hogy meg kell zaboláznunk feltörő hullámait, máskor fájdalmas döntéseket kell hoznunk, olykor pedig vállalnunk kell az összetűzést csemetéink vágy vezérelt törekvéseivel.

Agyő, Világ! (200)