2009. december 2., szerda

Sok vállalkozó tönkrement (135)

Kicsit csapongok a könyvek és a postok között, de hát ez a blog már csak ilyen. Most éppen megint azt a pénzügyi könyvet olvasom. Ebből ma hajnalban ez a pár sor ragadott meg:
Biztosan hallott már olyan vállalkozókról, akik csődbe jutottak. Nem azért mentek tönkre, mert magánemberként nem voltak takarékosak, hanem talán azért, mert nem várt események következtek be, vagy elszámolták magukat.
Itt a hangsúly a "nem várt eseményeken" van! Minden befektetésnek két célja van:
1. a nem várt eseményekre való felkészülés, illetve
2. a későbbi önmagunk ellátásának megalapozása.

Ha belegondolunk, ez a vállalkozó mindkét pontot megsértette. Tanuljunk belőle és akkor is tegyünk félre, ha nem vagyunk vállalkozók, vagy éppen MOST úgy gondoljuk, hogy minket nem érhet semmi, mert jól keresünk.

2009. november 11., szerda

A változás szükségességéről

Újabb könyvet kezdtem olvasni, ha jól számolom ezzel együtt megint négy könyvet olvasok párhuzamosan. Ennek a könyvnek az olvasási indíttatása nem belülről jött, ezt a könyvet azért olvasom (túl azon persze, hogy azért érdekel amiről szól, csak nem feltétlenül mostanra akartam időzíteni az elolvasását) mert szeretnék valakinek segíteni abban, hogy fogadja el az elkerülhetetlen bekövetkeztét - amiről egyébként mostanában ha nem is gyakran, de sűrűbben beszélünk.
Az élet hullámzásához tartozik az a szakasz, amikor egy dolog már elérte a csúcspontját és elkezd hanyatlani. Ebben a hanyatló szakaszban egyre jobban megmutatkozik a lebomlás, az adott dolog halála, míg végül eléri a megsemmisülés pontját, ami egy idő után átvezet egy új dolog megszületéséhez.
Ez a dolog szinte bármi lehet: tárgy, érzelem, kapcsolat, foglalkozás, élethelyzet. A sorsa mindegyiknek ugyanaz. Az ember életében is többször adódik olyan helyzet, ahol véget kell érnie valaminek, le kell építenie, és idővel ennek "hamvaiból" valami újat kell létrehoznia. Vannak könnyebb és vannak nehezebb lebontó ciklusok. [...]
Az ember többnyire csak akkor figyel fel ezekre a folyamatokra, amikor már mélyen benne van egy fájdalmas, veszteséges helyzetben. Ilyenkor sokszor nem tudja, miért kegyetlen a sors, és miért veszi el tőle azt, ami neki kedves. Ennek megértéséhez az embert szellemi, testi és lelki szinten egyszerre kell nézni. Minden jelentős folyamat szellemi szinten indul el, majd áttevődik lelki szintre végül pedig a testben, majd a környezetben jelenik meg. A sorsfordító erők néha jelzik, hogy valaminek vége van, nincs tovább, mert új útra kell lépni. Ha valaki nem figyel a saját, belső üzeneteire, amely először szellemi-lelki szinten jelzi a változás szükségességét, akkor jönnek a "durvább" jelzések, most már testi szinte. Ha erre sem változtat, akkor akkor következik be a drasztikus sorscsapás, ami fizikai síkon játsza le azt, amit szellemi síkon kellett volna megtenni.
(Szabó Judit, Hazatérés)

2009. november 8., vasárnap

A válás gyerekekre gyakorolt hatása (34)

Olvasok azért, csak mert ritkán postolok... :)
Most a kezembe került egy újabb könyv, amely igazából a párkapcsolatokról, a férfi-női viszonyokról, szerepekről, a kapcsolatról szól. Ebben olvastam ezt az idézetet:
Egyesek szerint a gyerekek a halállal könnyebben megbékélnek, mint a válással, mivel a halál olyan egyszeri esemény, amely elmúlik, és amelynek általában határozott oka van. Az emberek gyászolnak, szomorkodnak és emlékeznek, de a halál végleges. A válás viszont örökké tart.
(Michele Weiner-Davis, Ne válj el! Változtass!)

2009. október 4., vasárnap

A jellemfejlődés bázisa az okos szeretet

Nem véletlen, hogy az egészséges, önmagát kiteljesíteni képes személyiség formálódására ható tényezők közül ennyi időt és ilyen nagy teret szentelünk a szeretetnek, hiszen a test-lélek-szellem egységében élünk. Testi létünk gondjai befolyásolják gondolatainkat és lelkünk állapotát. A mindennapi orvoslás mostanában kezdi el- és felismerni a pozitív gondolkodás jótékony hatásásait lelkünk és fizikai testünk EGÉSZségére. Az elutasítottság érzete pedig akár testi tüneteket is okozhat. Testünk, a durva anyagi sík törvényeinek engedelmeskedve azonnal látványos, kellemetlen jeleket küld nekünk, szinte kiköveteli magának a változást. Szellemünk csiszolásán, gondolataink terelésén, életszemléletünk formálásán tanítók, mesterek, könyvek százai munkálkodnak. A lélek, azon belül is különösen a szeretet működéséről azonban keveset tudunk, és amit tudunk, arról sem szívesen beszélünk.
Ha gyermekeinkkel minden empátiás készségünket, alázatunkat és bölcsességünket latba vetve önálló egyéniségekként bánunk. Testi, érzelmi és értelmi megnyilvánulásaikra egy önálló szabad egyéniségnek kijáró tisztelettel tekintünk. Támogatjuk, bátorítjuk másságukat és "életharcaikból" egy együtt érző bázisra térhetnek vissza. Ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket összhangba hozzuk. Ha nem csak gondoljuk, hanem el is tudjuk mondani, meg is tudjuk tenni azt, ami "jólétüket" elősegíti. Ha a velük való foglalkozás során, nem engedjük elkószálni a gondolataikat, teljes testi-lelki-szellemi valónkat engedjük felolvadni a közös játékban, tanulásban, szórakozásban. Ha nem csak verbálisan de metanyelven is kifejezzük igaz őszinte érdeklődésünket. Ha józan megfontolás után megtagadjuk tőlük azokat a dolgokat, amelyek károsan hatnak testükre, lelkükre vagy szellemükre, vagy egyszerűen csak felesleges "tárgyhalmozás" a céljuk, ha tiszteletben tartjuk "magánéletüket" és nem akarunk mindig mindenről tudni, mindig mindenről elmondani saját megfellebbezhetetlen véleményünket, ha hagyjuk, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van, és nem állunk a háttérben fojtó és folytonos kívánságteljesítő, védelmező szándékainkkal, ha viselkedésüket józan, higgadt kritikával szemléljük, és érvényt szerzünk a személyiségükhöz igazodó, eljövendő érdekeit szem előtt tartó álláspontunknak, mély, együtt érző, szeretetteljes, biztonságérzetet nyújtó kapcsolatot építhetünk ki gyermekeinkkel bármely életkorban. Erről a biztos alapról indulhatnak aztán a világot megismerni, tudni, érteni, megbecsülést, tiszteletet szerezni, feladatokat teljesíteni, önmagukat kiteljesítve környezetük és a világ javára válni.
Megfontoltan kell tehát bánnunk a szeretet energiával. Van, hogy meg kell zaboláznunk feltörő hullámait, máskor fájdalmas döntéseket kell hoznunk, olykor pedig vállalnunk kell az összetűzést csemetéink vágy vezérelt törekvéseivel.

2009. szeptember 21., hétfő

A szeretetnyelv beazonosítása

Hogyan tudja beazonosítani az első számú szeretetnyelvét?
Az alapkérdés az: "Mi az, amitől a legjobban érzi házastársa (vagy mások) szeretetét?"

Ha ez nem segít egyértelműen beazonosítania az Ön számára legfontosabb szeretetnyelvet, akkor íme három további módszer:

1. Mi az, ami a leginkább bántja Önt abban, amit a házastársa csinál vagy éppen nem csinál meg? Nagy valószínűséggel pontosan annak az ellenkezője lesz az Ön szeretetnyelve.

2. Mi az, amit Ön a leggyakrabban kér a házastársától? Valószínű, hogy ez a leggyakrabban kért dolog az, amitől a leginkább érzi házastársa szeretetét.

3. Mi az, amivel Ön rendszeresen kifejezi a házastársa iránti szeretetét? Elég valószínű, hogy ez az a dolog, amitől Ön is a legjobban tudja érezni a házastársa szeretetét.

2009. szeptember 1., kedd

Emberi szükségletek hierarchiája

Sokak számára bizonyára nem újdonság a Maslow piramis, - minap ismét belefutottam a témába és gondoltam - ha már olvasok, akkor - postolok egyet ide, végül is itt a helye :) ... Na, persze nincsenek véletlenek, hogy miért éppen most akadt a kezembe a cikk.
Az emberi szükségletek hierarchiájának elméletét Abraham Maslow pszichológus alkotta meg az ötvenes években. Maslow a piramis "emeletei" mellett még két szintet említ. A kognitív szükségleteket, vagyis az igényt a tudásra, megértésre, - ismerésére, valamint az esztétikai szükségletet, vagyis a rend, szépség, szimmetria elérését. Ezeket az összes többi szükséglet motorjának tekinti.
Maslow azt kutatta, hogy az emberek, akik önmagukat önmegvalósítóként jellemezték, hogyan és milyen arányban fordítanak hangsúlyt különböző felmerülő szükségleteik kielégítésére. A vizsgálatsorozatból jutott el az általánosításig, miszerint az emberi szükségletek piramisszerű hierarchiában helyezhetők el. A legnagyobb teret a létfenntartási motívumok foglalják el, az önmegvalósítás szükséglete pedig a piramis csúcsán áll. A magasabb szintű szükségletek akkor kerülhetnek sorra, ha valaki az alacsonyabb szinteken nem szenved hiányt. Az egyes szintek szükségleteit legalább részben ki kell elégíteni ahhoz, hogy a feljebb lévő szint szükségletei váljanak a cselekvés meghatározóivá.

7.szint: Önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.
6.szint: Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség.
5.szint: Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni.
4.szint: Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy.
3.szint: Szeretet, valahova tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat.
2.szint: Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság.
1.szint: Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szex pihenés.
Abraham Harold (New York, 1908 ápr. 1.–Waltham, Mass., 1970. június 8.): a humanisztikus pszichológia i irányzat kiemelkedő alakja, a nevéhez fűződő motivációs elmélet kidolgozója. Népes család legidősebb gyermeke, 18 éves korában édesapja kívánságára jogi tanulmányokat folytat, de hamarosan pszichológiai tanulmányokba kezd. A kortárs pszichológia valamennyi irányzatával, azok számos képviselőjével kapcsolatban áll, így Harlow-val, E. Fromm-mal, K. Horneyval, Wertheimerrel. Elveti a behaviorizmust, az általa holisztikusnak és dinamikusnak nevezett szemlélet meghonosításáért küzd. A humanisztikus pszichológiai iskola egyik létrehozója és fő szervezője. Álláspontja szerint az emberi cselekvéseket irányító értékek magában az emberi természetben rejlenek. A korábbi pszichológiai irányzatok túl sokat foglalkoztak az emberi gyengeségekkel, és keveset az erényekkel. Az ötvenes években dolgozza ki motivációs elméletét, mely szerint a motívumrendszerek hierarchikus elhelyezkedésűek.
1967-ben az American Psychological Association (Amerikai Pszichológiai Társaság) elnökévé választják. 1970-ben hunyt el. motivációs- és személyiségelmélete hangsúlyozottan világnézeti jellegű, tudományosan nem igazolható konstrukció. Egyik bírálójának megállapítása szerint: „Sajnos, minthogy a természetes etikára vonatkozó bizonyítékok nem meggyőzőek, egy erkölcsi tekintély, Maslow szavára kell hagyatkoznunk, hogy ilyen értékek valóban léteznek” (Ryckman). – F. m.: Motivation and personality. New York, 1970.; Toward a psychology of being. New York, 1972. – Ir.Ryckman, R.M.: Theories of personality. Monterey, Cal. 1985.; Leahey, T. H.: A History of modern psychology. Englewood, 1992.; Pléh Cs.: Pszichológiatörténet. Bp. 1992.önaktualizáció, önmegvalósítás, önértékelés szükséglete, becsvágy, presztízs, hírnév a valahová tartozás, szeretet szükséglete a biztonság, védettség szükséglete a testi, élettani szükségletek (élelem, oxigén, szex, stb.)

2009. augusztus 30., vasárnap

Egy fontos tanács (88)

Tanulmányaim során többször találkoztam már a siker hármas tézisben való megfogalmazásával. Volt (és talán ez a legmélyebb), hogy a Vágy, Hit, Elvárás trió jelemezte leginkább ezt. Most, e könyv olvasásakor megint belefutottam - bár más megfogalmazásban - ebbe a "törvénybe".
Ahhoz, hogy (anyagi) céljait elérje, három alapvető meggyőződésre van szüksége:
  1. A helyzetnek meg kell változnia.
  2. Nekem kell ezt megváltoztatnom.
  3. Képes vagyok rá, hogy megváltoztassam.
(Bodo Shafer: Út az anyagi függetlenséghez)

Elmélkedés a következetességről (80)

Sokat gondolkodtam már magam is azon, hogy vajon meddig kell tartanunk magunkat az elvekhez vagy, meddig kell következetesnek maradnunk bizonyos dolgokban. Ha belegondolunk, számos példát tudnánk hozni arra, hogy a (fanatikus) következetesség nem vezet jóra. De arra is legalább ennyi (ellen)példát találnánk, hogy igenis, a következetességgel lehet csak előrébb jutni, megoldani helyzeteket. Gyanítom, hogy a gyereknevelésben bár elengedhetetlen a következetesség, mégsem lehet teljes szigorral ezt az elvet vallani tizen- huszon éven át. Ahogy nyiladozik az értelem, annál inkább kell (tudni) elrugaszkodni, elszakadni a következetesség következetes betartásától.

Egy hazafi, egy katona valószinűleg az második lehetőség mellett tenné le a voksát, talán még a KRESZ-t alkotó is. És azt hiszem ez rendben is volna. Egy idomár bizonyosan a vasfegyelem és az ezzel párban járó következetesség mellett érvelne, ha jól idomított állatot kérnének tőle.

Én úgy hiszem, ma, ebben a pillanatról-pillanatra változó világban lazábbra kell(ene) engedni a következetesség gyeplőjét. Muszáj rugalmasan, az adott szituációhoz igazítani az elveket, a működést. Ezzel nem azt akarnám mondani, hogy legyünk "árulók" és adjuk fel az elveinket, szakítsunk a következetességgel, hanem azt, hogy ha a cél szerint járjunk el.

Az igaz és hamis [következetes, szélsőséges értelemben vett] szerinti felosztás nem visz előbbre a dolgok megértésében.

Mégis, nehéz elszakadni ettől a látásmódtól. Ennek fő oka a biztonság iránti igényünk. Szeretnénk bízni a többiekben és önmagunkban. Nehezünkre esik elfogadni olyan kijelentést, mint amit Konrad Adenauer, a volt német kancellár tett: "Mit érdekel engem , hogy tegnap milyen ostobaságokat mondtam!" Ilyenkor rögtön arra gondolunk: "De mi van a következetességgel?" Talán segít ezzel kapcsolatos nézetei újragondolásában, ha elolvassa Mahatma Gandhi következő mondatait:

"A következetesség nem abszolút erény. Ha ma a dolgot másképpen látom, mint tegnap, akkor nem az jelenti-e az egyetlen konzekvenciát, hogy megváltoztatom az irányt? Így ugyan a múltammal szemben nem voltam következetes, de következetes vagyok az igazsághoz...
A következetesség azt jelenti, hogy követem az igazságot, miután felismertem azt.
"

Amikor Gandhi megnősült, bizonyosan más nézeteket vallott a házasságról és a szexről, mint amikor később elhatározta, hogy testét és lelkét csakis kizárólag feladatának, India függetlenségének szenteli. Hogy e hozzállás "igaz" volt-e vagy sem, ennek megválaszolására nem vagyunk feljogosítva.

És éppen erről van szó. Hajlamosan vagyunk arra, hogy mindent besoroljunk az igaz és a hamis kategóriáiba. A jó és a rossz kategóriája teljes mértékben emberi találmány, a természetben ilyesmi nem létezik.

(Bodo Schafer: Út az anyagi függetlenséghez)

2009. augusztus 22., szombat

Az élet nem más... (46)

Mostanában nem nagyon volt időm/erőm olvasni, de azért persze nem felejtettem el a könyveket...
Újraolvasom az Út az anyagi függetlenséghez c. Bodo Schäfer könyvet. Igyekszem majd innen is idézni hasznos és számomra fontos gondolatokat. Most éppen a 46.oldalon járok, amikor végre notebook közelbe is kerültem, úgyhogy nosza, itt az első post.
A csodára várni legalább akkora butaság, mintha egy sportoló otthon, a tévében nézné végig az Olimpiát, és abban reménykedne, hogy megnyeri az aranyérmet. Nem történik "csoda", ha nem teszünk érte.
Hogyan tudjuk előkészíteni a csodát? Ha folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Ez az én életfilozófiám. Ha nem fejlődünk, meghalunk. Az élet nem más, mint növekedés és fejlődés. Ez azt jelenti, hogy olyan jokká kell válnunk, amire csak képesek vagyunk.
(Bodo Schäfer: Út az anyagi függetlenséghez)

Agyő, Világ! (200)